Little Goody Two Shoes

Elise bőrébe bújok, akinek nemrég halt meg a nagymamája. Szegény, magányos, és többre vágyik az élettől – nem világmegváltásra, csak egy jobb sorsra. Segít a falubelieknek, mosolyog, megfelel. Aztán jön egy új barát, egy pár vörös cipő a kertben, és hirtelen úgy tűnik, a kívánságai talán túl könnyen válhatnak valóra.

Semmihez sem hasonlítható hangulat

Őszintén: ilyet ritkán látni. A Little Goody Two Shoes műfajilag teljesen szétcsúszik – és mégis működik. Egyszerre szapphic love story, európai népmese, slice of life és pszichedelikus horror. Egyik pillanatban még cukrászdában csevegek, a másikban rothadó állattetemek között bolyongok színes molyokkal borítva.

A látványvilág elképesztően erős. A fahatású menük, a kockás kötények, szalagok, kis boltok mind a „cottagecore” esztétikát idézik, miközben a karakterdizájn simán elférne egy ’90-es évekbeli shōjo animében. Nekem folyamatosan olyan érzésem volt, mintha a Magic Knight Rayearth, a Sailor Moon és egy elveszett Sega Saturn-játék – mondjuk a Princess Crown – furcsa, torz álma keveredne össze.

A nappali pasztell színek gyönyörű kontrasztban állnak az éjszakai erdő neonfényes, nyugtalanító borzalmával. Switch-en ráadásul hibátlanul fut, akár kézben, akár dokkolva. A zene is betalál: egyszerre kedves és kifejezetten nyomasztó.

Napközben élet, éjjel túlélés

A játék napjai hat idősávra vannak bontva. Reggel elindulok Kieferbergbe, informálódok, pletykálok. Napközben dolgozom a falubelieknek, randizok, bevásárolok. Este hazatérek – majd eljön a Witching Hour, és elszabadul a pokol.

A döntéseim számítanak: kivel járok, mit veszek, milyen munkát vállalok el. Tíz különböző befejezés van, és egy végigjátszás nagyjából tíz óra, szóval bőven van motiváció újrakezdeni.

A nappali feladatok arcade-stílusú minijátékok formájában jelennek meg – favágás, almaszedés, ilyesmik –, fa árkádgépekbe csomagolva. Aranyos ötlet, jó ritmust ad, de sajnos kevés van belőlük, és pár nap után már mindent láttam.

Éhség, pénz, paranoia

A pénz kulcsfontosságú, mert minden idősávváltás csökkenti Elise éhségét. Ha elfogy, game over. Éjszaka pedig az életerőre és a mentális állapotra is figyelni kell, mert a szellemek és furcsaságok szépen lassan leamortizálnak. Papíron ez stresszesen hangzik, a gyakorlatban viszont viszonylag jól kiegyensúlyozott – nem büntet túlzottan, de nem is hagy teljesen lazázni.

Az első pár óra kifejezetten sok. Kapcsolatok, munkák, előkészületek, plusz néha még falusiakat is „etetni” kell, hogy ne gyanakodjanak. Idővel azonban minden a helyére kerül, és látszik, hogy az AstralShift tudatosan építette fel ezt a rendszert.

Witching Hour: csúcspont és mélypont egyszerre

Az éjszakai szakaszok egyszerűen zseniálisan néznek ki. Ezek a bejárható rémálmok tökéletesen eltalálják a játék hangulatát. Pályáról pályára haladok, rejtvényeket oldok meg, hogy túléljem az éjszakát.

Itt viszont jönnek a problémák. A rejtvényekhez kapott segítség sokszor nagyon homályos, és gyakran nem gondolkodásról, hanem próbálkozásról van szó. Közben szellemek, tüskék, ellenségek sebzik Elise-t, és ha meghalok, kezdhetem elölről.

Van mentési pont minden szobában, de amikor ötödször hallgatom végig ugyanazt a párbeszédet, az már fárasztó. A végjáték egyik bossa különösen idegesítő ebből a szempontból, mert ott még a szöveget sem lehet áttekerni. Ráadásul az inventory-kezelés is lomha: az itemek használata mindig egy hajszállal lassabb, mint szeretném, és ez stresszhelyzetben sokat számít.

Zárás

A Little Goody Two Shoes lenyűgözően közel van ahhoz, hogy imádjam. A hangulata páratlan, a története izgalmas, Elise pedig remek főszereplő: önzőnek tűnik, de valójában csak boldog akar lenni – bármi áron. A játék mer kockáztatni, mer furcsa lenni, és ez óriási erénye.

Csak hát ez a mese nem kap teljesen boldog befejezést. A frusztráló rejtvények és a nehézkes menük kicsit megtörik az élményt. Ettől függetlenül az egyediségéért és atmoszférájáért bőven érdemes esélyt adni neki.