A *Touhou* univerzum egy igazi kultikus világ, tele bonyolult karakterekkel és elbűvölő történetekkel. Mi történik azonban, amikor a sorozatot egy verekedős spin-off formájában próbálják megélesztetni? A válasz egyszerű: sokkal kevesebb, mint amit várnánk. A *Touhou Kobuto V: Burst Battle* egy igazi **lusta pofon**, ami inkább csak szórakoztató, mintsem izgalmas, és egyértelmű, hogy nem sikerült megvalósítani a potenciált, amit egy ilyen erős alap nyújtott volna.
Ha létezne egy videojáték, ami a hideg futkosásokat okozza a hátadon, akkor az *Oxenfree* biztosan az. Míg a legtöbb játék igyekszik felépíteni a félelmet a látvány és a szörnyek közvetlen jelenlétével, ez a játék a hangokkal és a szavakkal dolgozik, hogy minden pillanata olyan legyen, mint egy kis hűvös lehelet a nyakadon. Képzeld el, hogy egy szigeten ragadsz egy csapat barátoddal, miközben egy titokzatos erő figyel téged – ez *Oxenfree*, egy játék, amit mindenkinek látnia és éreznie kell.
A puzzle műfaj hálátlan terep konzolon. Túl sok a mobilról átemelt, felszínes próbálkozás, túl kevés az olyan játék, ami valóban **gondolkodásra kényszerít**, nem csak reflexekre. A **Tumblestone** első pillantásra simán elférne a „match-three, lapozzunk tovább” fiókban, de ez a játék pontosan arra épít, hogy **ne ítélj első ránézésre**.
Tudod, hogy mitől lesz igazán izgalmas egy verekedős játék? Ha a játékosok úgy érzik, hogy minden mozdulatukkal a halál torkában táncolnak. *Ninja Shodown* ezt az érzést próbálja megragadni, de vajon sikerül neki, vagy csak egy gyorsan elfelejthető időtöltésről van szó? Spoiler: nincs túl sok, ami kiemelkedne a tömegből, de a káosz, amit teremt, néha mégis élvezetes.
Van egy pillanat a **Völgarr the Viking**ben, amit újra és újra látni fogsz. Egy utolsó találat, Völgarr hátrarepül, megfagy a levegőben, majd a hús leolvad a csontjairól, és a véres csontváz egy robbanással darabjaira hullik. Brutális. Szinte groteszk. És teljesen természetes. Ez a játék így kommunikál veled: *meghaltál, de pontosan tudod, miért*.