Pokkén Tournament DX

Ne dőlj be a marketingnak: nem egy "pokémonos Tekken", hanem valami sokkal több

Ha egy Pokémon-rajongó vagy, aki szereti a bunyókat, akkor lehet, hogy egyből felcsillan a szemed a cím láttán. De figyelj, ez nem az a típusú játék, ahol egy-egy kis zsebszörnyekkel szaladgálsz a pályán, miközben elkapod azokat a színes labdákat. Itt kemény, egy-az-egyben küzdelmek vannak, ahol a választott Pokémonod valódi bunyósként kell, hogy kiálljon a többiek ellen. És ami igazán érdekes, hogy a játékmenet nem csupán arról szól, hogy ki tudja jobban püfölni a gombokat.

Az irányítás egyszerű, de mégis mély. Ha már próbáltál Tekken-t, akkor ismered ezt az érzést, hogy a kezdő kombók elég könnyen összejönnek, de a magas szintű játékhoz igazán kell koncentrálni. És itt jön a legjobb rész: a két különböző harci mód, a Field és a Duel. Az előbbi olyan, mint egy 3D-s lövöldözés, ahol teljesen szabadon mozoghatsz, hogy megkerüld az ellenfelet, míg a második egy szigorúan 2D-s bunyó, ahol minden ütésnek súlya van. A váltások folyamatosan pörgetik a tempót, és nem hagynak unalmas pillanatot.

Az igazi bunyó: a Synergy és a Counter rendszer

A legjobb pillanatok akkor jönnek, amikor igazán érzed a játék mélységét. Amikor megpróbálsz egy Counter támadást végrehajtani, hogy ne csak pusztán pörögj a gombokkal, hanem tényleg válaszolj az ellenfél lépéseire. Itt jön be az a bizonyos rock-paper-scissors mechanizmus, ami annyira egyszerű, mégis rendkívül hatékony. A támadás, a fogás, és a kontra mind-mind egy jól átgondolt döntés kérdése. Ahogy a mélyebb harci stratégiák kezdtek körvonalazódni, eszembe jutott, hogy egy-egy harcban akár egy-egy apró hiba is dönthet a győzelem vagy vereség között.

A Synergy Burst pedig tényleg új dimenzióba emeli az egész játékot. Az, hogy az ellenfél életcsíkja pillanatok alatt lemegy, miközben neked közben regenerálódik az életed, ha jól időzíted, elképesztően szórakoztató – főleg, hogy nem kell hozzá bonyolult gombkombinációk, csak egy-egy jól elkapott pillanat. Kicsit talán túlságosan is egyszerű, de egy ilyen sebességgel pörgő harcban nem is bánom.

A Pokémon támogatás: a kis extra, ami igazán feldobja a harcot

A Support Pokémon lehetősége viszont tényleg az a szép apró dolog, ami még inkább felturbózza az élményt. Az, hogy más Pokémont hívhatsz segítségül, akik valamilyen támadással vagy épp gyorsaságnöveléssel segítenek, különösen jól jön a szorosabb helyzetekben. Az egész kicsit olyan, mintha egy régi harci RPG-t és egy modern verekedős játékot kevertek volna, és ez működik. Még akkor is, ha nem mindig sikerül kihozni belőlük mindent – a lehetőség mégis ott van.

Switch verzió – még több Pokémon és egy jobb élmény

Mi az, ami igazán felüdít ebben az új verzióban? Hát, például az, hogy most már nem csak az arcade karakterekkel küzdhetsz, hanem még öt új Pokémon is csatlakozott a csatározásba. Köztük a Decidueye, aki igazán feldobja a szórakozást, és a karakterek közötti különbségek tovább növelik a játék hosszú távú élvezhetőségét. És hogy miért érdemes a Switch változatra váltani? Mert a helyi többjátékos mód még mindig annyira jó, hogy szinte biztos, hogy elnyeri a tetszésedet, főleg, hogy nem kell extra konzolok, csak egyetlen Switch.

Ami viszont egy kicsit elkeserítő, hogy a grafikán nem sokat változtattak. A Wii U-s verzióhoz képest mindössze annyi az előrelépés, hogy egy kicsit élesebbek a textúrák, de igazából nem fogsz sokkal többet kapni, ha az volt a szempontod, hogy lenyűgöző grafikával győzzön meg a játék. Persze, a Switch egy hordozható konzol, így nem igazán lehet panaszkodni – de azért egy kis extra simaságot nem bántam volna.

A végső szót én mondom

Ha nem próbáltad még a Pokkén Tournamentet, akkor most végre van egy remek alkalom. És ha már Wii U-s játékos vagy, akkor is érdemes megfontolni, hogy veszel egy Switch-t, hiszen ebben a verzióban még több Pokémon és új játékmódok várnak rád. A játékmenet megérdemli a figyelmet, főleg, hogy nemcsak egy egyszerű bunyó, hanem egy egész sor különleges mechanizmussal és személyre szabott lehetőségekkel van tele. Az egyetlen gondom, hogy a játéknak még mindig van egy kis felszínessége – ha valaki túl gyorsan belepörög, akkor könnyen kicsúszhat a mélységből, és akkor már nem lesz annyira élvezetes.