ICEY

Egy néma hős és egy túl sokat beszélő „fejlesztő”

ICEY maga néma. Nem kommentál, nem kérdez, nem magyaráz. Helyette folyamatosan ott van feletted egy mindentudó, mindent irányítani akaró hang – a „fejlesztő”. Ő mondja meg, hová menj, kit ölj meg, és mi a célod: Judas legyőzése, az alvezérek kipucolása, és közben valami nagyobb igazság kibogozása ICEY létezéséről.

És itt jön a csavar: nem akarod követni az utasításait.

A pályákon hatalmas nyilak mutatják az „ide kell menned” irányt, a narrátor pedig szinte parancsol. Minél tovább játszottam, annál inkább az lett a célom, hogy szándékosan ne arra menjek. Ha letérsz, a hang ideges lesz. Ha visszamész, smug. Ez a folyamatos passzív-agresszív kommentár adja a játék igazi lelkét. Nem a főboss, nem a kombók – hanem az, hogy szembemész a szabályokkal.

Meta-játék, ami tényleg játék közben történik

A ICEY ott nyer igazán, ahol más hack’n’slash-ek elbuknak: a koncepcióval. Ha kivennéd belőle a narrátort, egy korrekt, de felejthető indie akciójáték maradna. Így viszont állandó párbeszédben vagy a játékkal magával.

Elkalandozol? Jutalmat kapsz. Extra dialógust, rejtett pénzt, furcsa narratív morzsákat. Van benne önreflexió a játékfejlesztésről, a kontrollról, arról, mit jelent „játszani”. Nem mindig tiszta, nem mindig elegáns, de legalább mer furcsa lenni.

Persze a narrátor hangja időnként kifejezetten idegesítő. Volt, hogy legszívesebben kikapcsoltam volna, és csak a feliratokat hagytam meg. De aztán megint mondott valami olyat, amin felnevettem. Hullámzó, de szándékosan az.

Harc: egyszerű, de nagyon jól esik

A játékmenet alapja kifejezetten letisztult. ICEY gyors, rugalmas, a mozgás azonnal kézre áll. A kombók nem bonyolultak, de látványosak:

• Y + X: gyors és lassabb csapások láncolása
• A: ellenfél megállítása, lassított kivégzés
• R: warp bármely irányba, földön és levegőben

Ez az egész elképesztően jól folyik. Gombot lehet püfölni, és működik – de ha megtanulod a kombókat, a játék konkrétan táncol. A levegőben zajló harc az egyik legjobb része: warpolsz, csapsz, kivégzel, továbbugrasz. Flow-ban játszva ICEY nagyon tud.

A fejlődés pénzalapú, az új mozdulatok valóban érezhetően erősítenek, maxolva pedig brutálisan látványos láncokat lehet összerakni. Nem mély rendszer, de hatékony.

Rövid, de nem üres

A sztori végigjátszása nem hosszú. Pár alkalom alatt simán lepörgethető. De a világ sűrű, tele apró részletekkel, rejtett utakkal, alternatív jelenetekkel. Vissza lehet menni pályákra, mindent kimaxolni, van egy egyszerű horda mód is – korrekt, de nem emiatt fogsz visszatérni.

A történet néha kicsit kusza, túl sok mindent akar mondani, és nem mindig sikerül tisztán. Ez biztosan lesz, akit zavar. Engem inkább az zavart volna, ha semmit nem akar mondani.

Zárás

A ICEY nem hosszú, nem tökéletes, és nem akar mindenkinek megfelelni. De van egy erős identitása. Egy játék, ami folyamatosan provokál, beleszól, piszkál – és közben remekül játszható.

Ha szereted az oldalnézetes akciókat, és nem bánod, ha a játék néha direkt az idegeidre megy, akkor ez egy nagyon kellemes, feszes élmény. Rövid, de emlékezetes. És néha ez pont elég.