Warriors Orochi 4

Képzeld el

Képzeld el, hogy belépsz egy pályára, és három karaktert kell váltogatnod, hogy megtisztítsd a területet a kötelező hulladékhadaktól. Kicsit olyan, mint amikor régen a Dynasty Warriors és a Samurai Warriors elmentek nyaralni és egymás mellett gúnyos mosollyal csináltak egy "húzd a nyakadat" mozgást. És mindezt látványos, de meglehetősen egyszerű támadásokkal: Y a szimpla ütés, X a töltés, és aztán megnyomni az A-t, hogy megnézd, ahogy a karaktered szétver egy rakás nyomorultat egy villámgyors mozdulattal. Mindezt egy olyan kamerával, ami a harc közepén teljesen felmondja a szolgálatot, hogy ne láss semmit a közelben, ami ne mozogna rendesen.

Az egész alapvetően annyira egyszerű, hogy már-már szürreális, de valamiért működik. Talán az a fájó igazság, hogy bár sokszor unalmasnak tűnik, a játék éppen azt az adrenalinfröccsöt adja, amiért valaki elindítja a gépet, hogy némi szórakozást találjon a folyamatos vágásban és gyilkolásban.

A játékmenet és a flow

Most komolyan, nem vártam túl sokat ettől a játéktól, de meglepett. Az élmény pont annyira egyszerű és pofonegyszerű, hogy szinte teljesen kiszolgálja a mindennapi videojátékos igényeimet. A nagy, egybefüggő csaták során egészen jól el lehet szórakozni, miközben szörnyek százai hevernek szanaszét. A kihívás inkább a sebességből, az irányítás megértéséből, és az újabb és újabb hullámok lenyűgöző legyilkolásából áll.

Az egész Musou mechanika viszont kiszámítható és ugyanakkor szórakoztató. A hősök különböző specializációkkal rendelkeznek, és bár kicsit túlzottan sok a váltogatás, valójában nincs szükség másra, csak arra, hogy rányomd az X-et, majd válts át, és a következő hullámot is elintézd a szélsebes csapásokkal. Néha jól esik a monotonitás, ha az ember épp egy gyors, kikapcsoló élményre vágyik.

Mi az, ami működik?

A játékmenet tényleg jól ki van dolgozva, ha valaki szereti az ilyen típusú hack-and-slash cuccokat. Az irányítás tiszta, könnyen megérthető, és a harcok valóban adnak egy kis ízt. Az alap kombók elég változatosak, hogy ne unjuk el az első 10 perc után, és bár a kamera a csaták közepén egy igazi fájdalom, végül a sok elpusztított katona látványa azért kiemeli az egész helyzetet.

Az egyes karakterek közötti váltogatás szintén egy üdítő változás a szokásos egy karakteres "hack and slash" megközelítéshez képest, és az istenek megjelenése legalább ad egy kis fantáziát a végtelen harcokhoz.

Mi az, ami nem működik?

Na, itt jönnek a buktatók. A történet? Unalmas. A karakterek? Egyfolytában ugyanazok, amitől hamar elveszítik az érdeklődést. Egy másik problémám a Warriors Orochi 4-el az, hogy hiába vannak benne rengeteg karakterek és különféle fegyverek, a csaták megint azzal törik meg, hogy minden egyes pálya olyan érzést ad, mint ha már láttam volna valahol. Nem segít az sem, hogy a zene mindig ugyanaz, és bár van pár egyedi zenei szám, a legtöbb hátborzongatóan monoton.

Valahogy az egész játék egy kicsit olyan érzést kelt, mintha végigszaladtál volna egy régi, de már lejárt szavatosságú gyorsétterem menüjén. Van, amit szeretsz benne, de legszívesebben már mást ennél. Még a grafika sem hozott túl sok újat, bármennyire is próbálnak nagyot dobni a hangulattal. A látvány csodálatos, de a részletek hiánya miatt hamar unalmassá válik.

Záró gondolatok

Ha Musou játékos vagy, akkor valószínűleg szereted ezt a masszív gyilkolást. Ha viszont egy új élményre vágysz, akkor talán érdemesebb egy Fire Emblem Warriorsra vagy Hyrule Warriorsra vágni, ahol a karakterek és a világ segítenek átlendíteni a monotonitáson. A Warriors Orochi 4 sokat ígér, de végül elég kiábrándító, amikor rájössz, hogy végigcsináltad az egészet, és nem érezted magad másfél órára sem igazán pörögve. Egyedül nem éri meg, de multiplayerben talán elmegy.