Miért nehezebb úgy végigvinni egy játékot, hogy közben minden lépést meg kell gondolnod? A *Metro: Last Light Redux* egy olyan túlélő horror, ami pontosan erre tanít meg minket, miközben kíméletlenül belenyújtja a pofonokat. Egy évvel a *Metro 2033* után Artyom ismét visszatér, hogy szembenézzen a világ pusztulásával, és talán... megmentse az emberiséget? Vagy csak még mélyebbre merülünk a föld alatti pokolba? A válasz, mint mindig, a részletekben rejlik.
Valaha úgy éreztem, hogy a *Rune Factory 4* egy varázslatos pillanata a farmos játékok világának, de mi történik, ha újra találkozunk a régi klasszikussal, csak egy új konzolon? A válasz egyszerű: a játék már nem tűnik annyira frissnek, mint valaha, de azért még mindig magával ragad. A *Rune Factory 4 Special* nemcsak az eredeti élményt hozza vissza, hanem pár apró újítással is kiegészíti. De vajon érdemes újra beleszeretni ebbe a farmos-romantikus világba?
Mi történik, ha a klasszikus RPG-k helyett valami egészen másra vágysz? Valami, ami nemcsak újragondolja a műfajt, hanem közben jókat nevet rajta és a saját szabályait írja. *UnderHero* éppen ilyen: egy indie játék, ami bár sokat merít a nagy klasszikusokból, mégis valami teljesen újat próbál nyújtani. Na, de mi is az, amit tényleg jól csinál, és mi az, ami miatt néha elgondolkodsz, hogy tényleg megéri-e folytatni?
Egy hős, aki már legyőzte a sötét urat, de mégis halálra van ítélve? *Hero must die. again* egy olyan JRPG, ami nemcsak egyedi felütéssel kezd, de igazán különleges módon bánik az idővel. Ha egy kicsit megfáradtál már a hagyományos fantasy világok állandó győzelmeiből, és valami szokatlan élményre vágysz, akkor ez a játék neked szól.
Abzû nem egy átlagos játék. Ha azt várnád, hogy egy hagyományos "célkitűzés-alapú" játékélményben lesz részed, akkor gyorsan át kell programoznod magad. De ha éppen valami teljesen másra vágysz, egy olyan játékra, ami csak a létezésről szól, akkor már itt is vagy.