Miért is ne? A kertészkedés és a kártyajátékok világa nem tűnik túl izgalmasnak, ha egy klasszikus fantasy csatározás vagy egy epikus kaland vágyik rád. De valami mégis van a *Mystic Vale*-ben, ami megéri, hogy adjon neki egy esélyt. Ahogy elkezdtem a játékot, valahogy már az első pár kör után rájöttem, hogy nem is annyira furcsa, hogy a zöldebb oldalon próbálkozik. Ez nem a szokásos, karddal és mágiával teli deck-builder, hanem egy nyugodtabb, taktikusabb változat, ahol egy-egy okos lépésért a természet ereje mellett küzdünk.
Valahol az 1980-as évek cyberpunk világa és a pixel art iránti nosztalgia között született meg a *Neon City Riders*, és ha valami, akkor ez a játék tökéletes példája annak, hogy a múlt szeretete milyen könnyen elfeledtetheti velünk a hiányzó kreativitást. Akárhogy is nézem, a *Neon City Riders* egy olyan játék, ami az első pár percben magával ragad, de aztán szépen lassan elkopik, mint egy elhasználódott kazettás magnó.
Valaha mindenki volt már szerelmes. Az a bizonyos pillanat, amikor egy szép idegen elkapja a tekintetedet, és te biztos vagy benne, hogy ő valami más dimenzióból jött. De aztán megmosolyog, és hirtelen már nem is tűnik olyan lehetetlennek a beszélgetés megkezdése, igaz? **Half Past Fate** pontosan ezt az érzést fogja meg, és bár talán egy kicsit túl ideálisnak tűnik, az élmény mégis őszintén szórakoztató, és az egész egy igazi kis szívbemarkoló kalanddá válik.
**Mi történik, amikor egy vidéki ninja belecsöppen a városi életbe? Képzeld el, hogy összefutsz egy ninja lánnyal, aki nem tud főzni, és a kapcsolatotok egy félreértéses húsos bunról indul.**
A **Talisman** számomra mindig is az a társas volt, ami egyszerre ígért epikus fantasy kalandot és garantált családi vitát, és a **Talisman: Digital Edition** pontosan ezt az élményt hozza át konzolra – minden szépségével és igazságtalanságával együtt.