Shantae

A történet: A kaland kezdete

A történet egy egyszerű, de hatékony felállással kezdődik: a gonosz kalóz királynő, Risky Boots, megtámadja Scuttle Townot, és Shantae, a dzsinn, próbálja visszaverni őt. Elég klasszikus, ugye? De a dolog gyorsan bonyolódik, mikor Risky ellop egy gőzgépet, és Shantae-nak meg kell szereznie az elemi köveket, hogy megakadályozza a szörnyű fegyver megépítését. A történet maga egy egyszerű és szórakoztató alapot ad, de a karakterek és a dialógusok szintje kicsit még az akkori idők gyerekbetegségeit idézik. Shantae szenvedő humorát, ami később védjegyévé vált, itt még nem érzékeljük teljesen, inkább csak egy kissé tompa próbálkozásként jelenik meg.

Játékmenet: Egy Metroidvania a Game Boy Color-on

A Shantae legnagyobb húzása a Metroidvania-jellegű játékmenet, ami akkoriban egy viszonylag friss koncepció volt. Az egész játék egy interaktív térképen zajlik, amelyen keresztül Shantae különféle dungeonsokat látogat meg, új képességeket szerez, miközben próbálja megakadályozni Riskyt a céljaiban. Az alapvető harcrendszer egyszerű, de a vásárolható eszközök, mint a forgó szúró labda, plusz réteget adnak hozzá. Az állat-alapú képességek, amiket a dungeons-ok során oldhatsz fel, szintén újabb lehetőségeket adnak a mozgásra és a felfedezésre.

Bár a harc nem kap túl sok újítást, és az alapvető mozgásokra építkezik, az új elemek érdekesebbé teszik az élményt, és mindig van valami új, ami arra ösztönöz, hogy visszatérj a régebbi helyszínekre, hogy összegyűjtsd a még meg nem talált dolgokat.

A szinttervezés és navigáció: Az elrejtett kihívások

A játék szinttervezése egy kicsit vegyes képet mutat. Az 8-bites grafikák szépen megcsillognak a Game Boy Color korlátozott képességei között, de a képernyő túl szoros, és emiatt gyakran bosszantó, amikor egy elrejtett platformot nem látunk, és már csak akkor jövünk rá, hogy elrontottuk az ugrást, mikor már leesünk. A térképek hiánya nem segít ebben: nincs beépített térkép, így ha eltévedsz, a saját memóriádra vagy a rajongói térképekre kell hagyatkoznod. Az ilyen típusú tervezés sokaknak szórakoztató kihívást jelenthet, de a folyamatos próbálkozás és hibázás inkább bosszantó, mint szórakoztató.

A vizuális élmény: Jól öregedett, de azért van hova fejlődni

A Shantae grafikája, figyelembe véve a Game Boy Color határait, tényleg elismerésre méltó. A sprite-ok animációja sima, és az apró részletek szépen mutatják, hogy a WayForward tisztában volt a platform adta lehetőségekkel. Azonban, ha a későbbi Shantae játékokat nézzük, az első rész vizuálisan már elég egyszerűnek tűnik. A zenék is ugyanilyen hatást keltenek: bár szórakoztatóak, az 8-bites hangzás eléggé primitív, és hamar unalmassá válhat a gyors ismétlődés miatt. De mivel ez az első játék a sorozatban, néha meg kell bocsátanunk a primitívebb hangzásvilágot.

Az új kiadás: Kicsit többet vártam volna

Az újra kiadott Shantae sajnos nem ad túl sok újdonságot a játékhoz. A GBA-javított verziók közül is mindössze a képernyőfilterek és a mentési állapotok azok, amik újdonságként megjelennek. Míg ezek kétségtelenül hasznosak, nem adnak hozzá jelentős új tartalmat. A régi rajongók számára a galéria és az eredeti koncepciók nézegetése szórakoztató, de a komoly új tartalom elmaradása csalódás lehet.

Zárás: A múlt kincse, de nem a legjobb választás most

A Shantae egy igazi klasszikus, de ma már erősen érezhető rajta a kora. Az alapötletei, mint a Metroidvania stílus és az egyedi harcrendszer, egyaránt bemutatják, hogy miért érdemes rá odafigyelni. Azonban a nehézkes navigáció és a játékosok számára sokszor nehézkes szinttervezés miatt nem igazán könnyű választás a modern közönség számára. Ha új vagy a sorozatban, mindenképpen inkább a későbbi epizódokat válaszd, mert azok sokkal csiszoltabbak, viszont ha egy régi iskola rajongója vagy, és kíváncsi vagy, honnan indult Shantae, akkor érdemes legalább egyszer kipróbálni.