A Legend of Mana nem kér bocsánatot azért, hogy furcsa, következetlen és néha kifejezetten makacs – inkább kihív, hogy alkalmazkodj hozzá, vagy engedd el.
Képzeld el, hogy egy klasszikus Pokémon játékot játszol, ahol nem a szokásos "gyűjtsd össze mindet" mókára összpontosítunk, hanem egy *MOBA*-ba ágyazott új játékélményre. Igen, *Pokémon Unite* a Pokémon univerzumának legújabb kísérlete, hogy a felhőkarcolók közé egy új, pörgős, csapat alapú versenyt hoz létre. De vajon mennyire sikerült a recept? Nos, az igazság az, hogy nem minden szempontból.
Amikor gyerekként a LEGO-t elővetted, az egész világ határtalan volt. Egy kupac kockából bármilyen csodát építhettél: űrhajót, robotot, sőt, még királynőt is. Most, felnőttként már inkább a precíziós építkezés és a rakás műanyag darab összerakása jellemzi a LEGO élményét. De mi lenne, ha egy játék visszahozná azt az érzést, amikor minden egyes kocka új lehetőséget rejt? Nos, a *LEGO Builder's Journey* pontosan ezt teszi.
Mi történik, amikor egy klasszikus, fordulatosan taktikus játékból egy pörgős, valós idejű battle royale mókát csinálnak? Nos, *Worms Rumble* megmutatja: a válasz gyakran nem túl ígéretes. Bár alapvetően egy pörgős, szórakoztató élményt kínál, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a sorozat összes ikonikus vonása, ami évtizedekig elvarázsolta a játékosokat, itt szinte teljesen eltűnik.
Most valószínűleg több száz dühös Sega Master System-rajongó kezében megáll a levegő, de muszáj kimondanom: az **Alex Kidd in Miracle World** *mindig is* egy erősen problémás játék volt.