Worms Rumble

Mi működik?

A játékmenet gyors, pörgős, és minden egyes felvételére könnyedén rákaphatsz. Az irányítás már az elején érezhetően gördülékenyebb, mint a sorozat korábbi darabjaiban. A férgek gyorsabban mozognak, és az új ugrásra és gyors menekülésre alkalmas guruló képességnek hála könnyen elkerülhetjük a veszélyt. A pályákon szétszórt dobozok tartalmazzák a jól ismert fegyvereket, mint a rakétavető vagy a szent kézigránát – de valahogy, ha már nem tudunk hatalmas krátert robbantani, az egész érzése egy kicsit mintha elhalványulna. Miért is használjuk a szent kézigránátot, ha nem fogja megsemmisíteni a környezetet? Továbbá a pályák gyorsan újra felfedezhetők, így az új fegyverek szabadon bevethetők, amíg fel nem pörög a sebesség. Ezzel az új dinamikával sok szórakozást kaphatunk, különösen ha csapatban játszunk.

A pályák, bár nagyok, nem túlságosan bonyolultak, így könnyen navigálhatók. A zip vezetékek és lift rendszerek külön szórakozást adnak, hiszen miközben a pályák szétszórt zugait próbáljuk felderíteni, egyszer csak belecsöppenünk egy gyors harcba, ami mindig új izgalmat hoz. A harcok valóban gyorsak, és az egész élmény felett ott lebeg a "csak még egy kört" érzés.

Mi nem működik?

Az igazi probléma akkor jön elő, amikor a játék teljesen eltér azoktól az elemeketől, amelyek igazán megszerettették velünk a Worms sorozatot. Destruktív környezet nélkül, a fizikai robbanások és épületek omlása egyszerűen eltűnik a játékból, és minden egyes fegyver, ami miatt a játék legendássá vált, mintha elvesztette volna a varázsát. Az így nem működik érzés akkor válik igazán zavaróvá, amikor már elmerülsz a nagy harcokban, és elgondolkodsz, miért nem robban szét a háttér, miért nem keletkezik hatalmas kráter minden gránátnál. Ez a játék nem igazán Worms már, hanem inkább egy „szórakoztató, de könnyen elfelejthető” multiplayer őrület.

A pályák is túlzsúfoltak: sok a díszlet és a háttér, ami zavaró lehet, főleg a kisebb képernyőkön, mint a Switch Lite vagy kézi módban. Nehéz eldönteni, mi elérhető, mi pedig csak a táj része. A túlzott vizuális zűrzavar nemcsak a navigálást nehezíti meg, hanem a harcok közben is könnyen elterelheti a figyelmet, amikor gyorsan kell cselekedni.

A hiányzó tartalom szintén érződik. Bár a játékmenet pörgős, és alapvetően szórakoztató, a pályák száma egyszerűen túl kevés. Amikor már harmadjára is ugyanabban a pályában találkozol ugyanazokkal az akadályokkal, egy idő után fárasztóvá válik. Ráadásul az online matchmaking, különösen a battle royale módoknál, lassú és a játékosok száma is elég alacsony. Túl sokszor találtuk magunkat abban a helyzetben, hogy egy teljes meccsbe belefáradva alig néhány játékos játszott, amitől a játékélmény gyorsan elveszítette a szórakoztató varázsát.