Whipseey And The Lost Atlas

Kirby árnyékában, rózsaszínben

A történet annyi, hogy Drew nevű srác Whipseeylandbe keveredik, ahol rózsaszín pacává változik, és mágikus gömböket kell gyűjtenie, hogy újra ember lehessen. Ennyi. De igazából ez mellékes is, mert már az első másodpercekben egyértelmű: ez egy szerelmeslevél a korai Kirby játékokhoz.

A pixeles látvány, a vidám chiptune zene, a gömbölyű ellenfelek – minden azt sugallja, hogy itt egy könnyed, barátságos platformer vár. Csak épp Whipseey nem nyel, nem lebeg, hanem egy mágikus ostort használ. És ez az ostor… őszintén? Jó.

Ostor, mint mindenes eszköz

Az ostorral ütök, kapaszkodom, lendülök, sőt, helikopterként pörgetve lassítom az esést. Ez egy egyszerű, de kifejezetten kellemes mechanika. Az irányítás feszes, az ugrások pontosak, és az egésznek van egy jó ritmusa. Az első fél órában tényleg öröm végigszaladni a pályákon.

És nem is teljesen babajáték: vannak trükkös szakaszok, a bossok pedig addig csípnek, amíg rá nem érzek a mintáikra. Ezen a ponton azt gondoltam: oké, ez nem váltja meg a világot, de korrekt kis retro élmény.

…és akkor jött a stáblista

Nagyjából 45 perc játék után jött egy átvezető, ahol Whipseey visszaváltozik fiúvá. Felvontam a szemöldököm: „nahát, ez érdekes”. Aztán megjelent a mentés ikon. 100%. Kész. Vége.

Nem viccelek: öt pálya. Kevesebb mint egy óra. Tényleg tovább tartott ezt a cikket megírni, mint végigjátszani a játékot.

Lehet mondani, hogy csak pár fontba kerül, de őszintén: vannak ingyenes demók, amik ennél több tartalmat kínálnak. A Kirby’s Adventure első világa – ami már eleve ott van a Switch Online kínálatában – hosszabb, mint a Whipseey teljes egésze.

Szép, kedves… és fájdalmasan kevés

Ez az, ami igazán bosszantó. Mert működik. Jól néz ki, jól szól, jó érzés irányítani. De mire igazán belehelyezkednék, már vége. Ha ez egy ingyenes ízelítő lenne egy nagyobb kalandhoz, lelkesen ajánlanám mindenkinek. Így viszont olyan érzés, mintha valaki kirakta volna az első fejezetet, majd vállat vont volna: ennyi volt.

Ráadásul a játék csak 30 fps-sel fut, ami ebben a műfajban különösen fájó, és még inkább azt az érzetet kelti, hogy itt valami félbemaradt.

Zárás

A Whipseey and the Lost Atlas egy szerethető, nosztalgikus platformer, amiben több potenciál van, mint tartalom. Jó mechanikák, erős hangulat, remek zene – de mindez egy olyan csomagban, ami túl hamar elfogy. Nem az a baj, hogy rövid. Hanem az, hogy szinte nincs is.

Szívem szerint szeretném ajánlani. Az eszem viszont azt mondja: ne költs rá pénzt.