Travis Strikes Again: No More Heroes

A történet: Amikor a videojátékok életre kelnek

A Travis Strikes Again egy olyan sztorit kínál, ami egyértelműen a videojátékok szerelmeseinek szól. Travis, miután éveken át egy háznyi lakókocsival rótta az Egyesült Államokat, végre megpihen egy kicsit, amikor Bad Man (aki nem más, mint a No More Heroes hőse, Bad Girl apja) megtalálja, és a két férfi egy furcsa szövetséget köt. A történet végül egy sor videojátékos világba vezet, ahol Travis és Bad Man kénytelenek átverekedni magukat a különböző játékszinteken, hogy visszaszerezzék az irányítást.

A sztori pörög, mint egy féktelen videojáték-paródia, és ha az ember megértette a Ready Player One szellemiségét, akkor itt is valami hasonlóra számíthat – egy kicsit több önreflexióval és sokkal kevesebb komolysággal. Travis és a többi karakter egyaránt kerekednek a legklasszikusabb videojátékos kliséken, miközben közvetlenül szólítanak meg minket, mint játékosokat, miközben a videojátékok kultúrája körül forgó történetet mesélnek el.

Játékmenet: Hack-and-slash és a nosztalgia keveréke

Ha az előző játékokban megszokott hack-and-slash és egy kis jó öreg run-and-gun stílust keresed, hát, nem fogsz csalódni. A Travis Strikes Again szinte mindenben a No More Heroes szellemiségét követi, de egy sokkal inkább indie formátumban. A játékban mindenféle akcióra építünk: elölről támadunk, nyilakat és különféle támadásokat küldünk az ellenfelekre. A legfontosabb különbség, hogy most Travis nem az iskolai szamurájkardot hordja, hanem egy sugárkarddal zúzza az utat.

A játékmenet dinamikus és pörgős, de azt kell mondjam, hogy a kontrollok kicsit zavaróak lehetnek, ha nem vagy túl gyakorlott a széria korábbi darabjaiban. Az alapmozdulatok, mint a támadás, ugrás és a kikerülés simán működnek, de a trükköket kicsit ki kell tanulni. A különleges képességekkel, mint az elektromos áramok vagy a védelmi falak, valóban egyedi taktikákat hozhatunk létre, és a sikeres támadások igazán szórakoztatóak. Azonban a kicsit túl könnyen elérhető szellemek és támadások már-már unalmasak lehetnek.

Az egész játéknak van egy egyedi hangulata, és a pályák végig pörögnek, de a szintetizált mechanika és az ismétlődő ellenségek miatt a repetitivitás hamar megjelenik. Bár a főellenfelek és a szórakoztató harcok figyelembe véve még mindig érdekesek, a kisebb harcok kicsit elnyújtottak és nem mindig kínálnak elég frissességet.

A stílus: A videojátékos kultúra ünnepe

A vizuális megjelenés abszolút a retro videojátékok szerelmeseinek szól: a cell-shaded grafika és az állandóan változó kameranézetek egyedi hangulatot adnak a játékélménynek. A játék világa folyamatosan megújul, és a különböző szintek mindegyike egy-egy új élményt hoz. A különböző stílusok, amik a játék során felbukkannak, egyaránt hozzák a ‘80-as, ‘90-es évek videojátékos nosztalgiáját, de mindezt friss szemmel és egy kis öniróniával.

A zenei aláfestés remekül passzol a játék tempójához, különböző műfajokat keverve, a techno ritmusoktól a western gitárhangokig. Az egész játék szórakoztató és energikus hangulata sokkal inkább szól a videojátékos kultúra imádata, mint bármilyen erőltetett üzenet. Az intertextuális poénok és a filmekre, játékokra tett utalások nem váltanak ki "mindentudó" érzést, hanem inkább szórakoztatják a játékost, miközben szinte minden dialógus mögött egy kis meta-humor rejlik.

Zárás: Miért érdemes kipróbálni?

A Travis Strikes Again tehát nem egy mély történet, nem egy komplex, világmegváltós kaland, hanem egy szórakoztató, energikus hack-and-slash játék, amit a rajongók imádni fognak. Ez a játék nem titkolja, hogy videojátékokkal szeretne játszani, és ez az, ami igazán szórakoztatóvá teszi. Nem próbál túl nagyot alkotni, hanem élvezi, amit csinál – és ezt az élvezetet átadja a játékosnak is.

Ha tehát egy jópofa, pörgős játékra vágysz, ami egy kis nosztalgikus videojátékos szórakozást kínál, a Travis Strikes Again nem fog csalódást okozni. Ha viszont mélyebb történetet keresel, vagy a harcok közbeni stratégia új szintjét várnád, akkor valószínűleg nem ez lesz az igazi választás.