Tower of Babel

Miért működhetett volna?

Az alapötlet a Tower of Babel mögött elég szórakoztató: egy lovagként a feladatunk, hogy gyűjtsük össze a világot megmentő drágaköveket, miközben felfutunk egy-egy tornyok csúcsára. A játékmenet pofonegyszerű: irányítani kell a lovagot, aki fut a spirál tornyokban, miközben a pálya tele van akadályokkal, amiket ki kell kerülni. Mindez kiegészül a gyűjtögetés és a sebességi versenyek keverékével, így az egésznek elég jó ritmusa van, ha minden rendben van.

A pályák nemcsak simán futnak fel, hanem le is kell száguldani őket, miközben folyamatosan próbálunk gyorsabbak lenni, mint a versenytársaink. Ezt követően jönnek a jet-packkel történő pályák, ami egy új dimenziót ad a játéknak, hiszen így a sebességváltások és a platformok közötti ugrálás új irányba terelődik. A pályák tematikájának folyamatos változása is ad egy kis frissességet, minden egyes új szint új akadályokat és új lehetőségeket kínál.

Mi a baj?

Mindez jól hangzik, nem igaz? A probléma ott kezdődik, hogy a játék komoly technikai hibákkal küzd, amik egyszerűen nem engedik, hogy a játékmenet igazán élvezhető legyen. A legnagyobb probléma a frame rate esése, ami akkor is megjelenik, amikor a legnagyobb szükség lenne a pontos irányításra. Olyan pillanatokra van szükség, amikor egy apró ugrás éppen a platform szélén történik, de egy enyhe akadás miatt nem érkezik meg a megfelelő időzítés. Ilyenkor a játék nemcsak frusztráló, hanem igazán bosszantó is, mert a technikai akadályok a legjobb pillanatokban törik meg az élményt.

Ráadásul néha a játék mechanikai hibákat is produkál: a karakterünk, aki egyértelműen nem érte el a platformot, egyszerűen folytathatja a mozgást, mintha nem történt volna semmi. Ez nemcsak a játékmenet élvezhetőségét csökkenti, hanem a komolyságot is. A legrosszabb pillanat, amikor véletlenül rákattintunk a „folytatás” gombra, és kiléptetett minket a játékból, elvesztve az összes előző szintet. Ezzel egyszerűen elfogy a türelem.

A dizájn problémái

A dizájn sem segít sokat. Az art style próbálkozik egy egyedi hangulattal, de végül inkább szürkévé és unalmassá válik. Az elektronikus zene alapvetően nem rossz, sőt, van néhány igazán jó szám, de a középkori lovagokhoz, tornyokhoz és kardokhoz egy ilyen futurisztikus hangzás egyszerűen nem passzol. Az egész nem illeszkedik a játéknak sem a világába, sem a hangulatába. És ha az alap zene nem passzol, akkor az egész élmény egy kicsit elmozdul a rossz irányba.

Amit jól csinál

Bár a Tower of Babel tele van hibákkal, van benne egy olyan szikra, ami nem hagyja, hogy teljesen elfelejtsük. A pályák időre történő teljesítése, a sebesség és a precíz mozdulatok érzése egyébként kifejezetten szórakoztató. Az utolsó pályák, amikor már a platformok között repkedve kerülgetjük az akadályokat, valóban izgalmasak és pörgősek. Van egyfajta adrenaline-pumpáló élmény, amikor sikerül elérni egy platformot, és meglátod a sebességlistát, amit próbálsz megdönteni.