Totally Reliable Delivery Service

A meló, ami sosem lesz kész

A feladat egyszerűnek hangzik: futár vagyok egy csúnyácska, jellegtelen, szigetekből álló nyílt világban, csomagokat kell eljuttatnom A-ból B-be, lehetőleg gyorsan és lehetőleg egyben. Ehhez kapok mindent: teherautót, targoncát, helikoptert, csónakot, hőlégballont. Ha pedig úgy tartja kedvem, vihetem kézzel is a pakkot, mint egy túlórázó raktáros.

Akárhogy döntök, rossz döntést hozok.

Már az elején arcon csap

A játék már az első percekben elkezd kikezdeni az idegeimmel. Az irányítást kis felugró ablakok magyarázzák: ugrás `B`, bukfenc `A`. Csakhogy ez nem igaz. Switch-en pont fordítva van. Ez nem apró baki, hanem olyan szintű minőségellenőrzési hiba, aminél felmerül: ezt tényleg senki nem próbálta ki?

Egy részem azt hitte, egyszerű portolási hiba, a másik viszont komolyan elgondolkodott rajta, hogy ez direkt van így, csak hogy még jobban szívjak. Ha ez tényleg poén akart lenni, akkor nagyon mellément.

Négy vállgomb és egy idegösszeroppanás

A csomagok mozgatása lenne a játék lelke. Ehelyett ez a legnagyobb kínja. A karakter két karját külön irányítom: bal kéz `ZL`, jobb kéz `ZR`. Oké. De ahhoz, hogy felemeljem a karokat, még `L` és `R` is kell. Vagyis rendszeresen négy vállgombot kell egyszerre nyomnom.

Ez papíron is kényelmetlen, gyakorlatban pedig kifejezetten fájdalmas. Egy dobozt betenni egy teherautó platójára olyan érzés, mintha egy rosszul megtervezett zenegép billentyűzetén próbálnék zongorázni. És persze a doboz gyakran leesik. Nem azért, mert béna vagyok, hanem mert a fizika és az irányítás összeesküdött ellenem.

Járművek? Ugyanaz a szenvedés, más köntösben

Elsőre jól hangzik a sokféle jármű, de gyorsan kiderül, hogy mind ugyanúgy működik – vagyis rosszul. Egyetlen kart lehet megfogni, és az analóg karral mozogni. Elméletben akár egy kézzel vezethetnék, a másikkal fogva a csomagot. A gyakorlatban a szállítmányom rendszeresen lepattan, felrobban, eltűnik, vagy egyszerűen csak úgy dönt, hogy nem kíván tovább az enyém lenni.

Számtalanszor történt meg, hogy minden különösebb ok nélkül elveszett a csomag, és kezdhettem elölről az egészet. Ez nem vicces káosz, hanem sima frusztráció.

Jutalom, ami nem jutalom

Sikeres kézbesítés után pénzt és kozmetikai cuccokat kapok. A pénznek látszólag semmi értelme nincs, költeni nem tudom. Marad a karakter testreszabása: nem, haj, ruha, ékszerek. Ez akár rendben is lenne, ha nem lenne tele fizetős DLC-kkel.

Ráadásul a játék ezt nem kommunikálja tisztán. Kiválasztok egy jól kinéző kiegészítőt, majd hirtelen felugrik egy ablak, hogy menjek az online boltba. Ez nem csak ízléstelen, hanem kifejezetten pofátlan megoldás.

Egyedül ne, de úgy se nagyon

Ha mindenáron játszani akarsz vele, tedd barátokkal. Legalább lesz, akivel együtt lehet nevetni – vagy inkább sírni – a széteső kézbesítéseken. Egyedül viszont kifejezetten nyomasztó élmény. Az elvileg mókás ragdoll-fizika nem katartikus, csak fárasztó.

Pedig egy jobb irányítással ez akár belecsúszhatott volna a „annyira rossz, hogy jó” kategóriába. Így viszont egyszerűen csak rossz.

Zárás

A Totally Reliable Delivery Service olyan, mintha direkt az agyamra menne. Borzalmas irányítás, ronda látvány, félkésznek ható rendszerek és agresszíven tolt DLC-k. Nehéz elképzelni, hogy bárki őszintén élvezze ezt a játékot. Még barátokkal is inkább időpazarlásnak érződik, mint felszabadult hülyéskedésnek.

Egy tréfa, ami túl sokáig tart, és a végén csak az marad benned: miért is csináltam ezt magammal?