TorqueL -Physics Modified Edition-

Egy doboz, négy oldal, végtelen próbálkozás

Papíron a TorqueL pofonegyszerű. Egy figurát irányítasz, aki egy mozgatható dobozban áll, és el kell jutnod A pontból B-be. A gyakorlatban viszont ez a doboz egy kiszámíthatatlan, néha zseniális, néha őrjítő fizikai játékszerré válik.

A bal kar mozgatja a dobozt, de az igazi trükk a négy oldal kezelése: a doboz színes falait ki-be húzogatva lököd magad a levegőbe, kapaszkodsz fel peremekre, vagy mented meg magad a halálos padlóktól. Olyan érzés, mintha egyszerre próbálnál platformerezni és egy Rubik-kockát megoldani menet közben.

Gombok a fejedben, nem a kezed alatt

A négy oldal az A, B, X és Y gombokra van kötve. Amíg a doboz áll, ez még logikus. Amikor viszont feldől, forog, csavarodik, hirtelen mentális gimnasztikává válik kitalálni, melyik szín – és így melyik gomb – van épp „alul” vagy „oldalt”.

Más platformokon a színek segítenek, a Switch verzió viszont az SNES-féle gombkiosztást használja, ami aranyos, csak épp a Joy-Conon és Pro Controlleren nincsenek színes gombok. Az azonnali vizuális kapcsolat így elveszik, és intenzívebb szakaszokban gyakran inkább tippelsz, mint tudatosan döntesz. Ez nem mindig rossz érzés – néha kifejezetten vicces –, de hosszabb távon fárasztó.

Útvonalak, de nincs igazi előrelépés

Ötven pálya vár rád, de egy végigjátszás során nem látod mindet. Egyes szintek végén elágazások vannak, amik különböző útvonalakra visznek, így ha mindent látni akarsz, többször is neki kell futnod. Ez papíron jól hangzik, de a probléma az, hogy a játék nem igazán fejlődik.

Az akadályok újra és újra ugyanazok, a pályák hangulata összefolyik, és a kezdetben izgalmas irányítási rendszer sosem kap új csavart. A nehézség nő, de nem kreatívabb feladatokkal, hanem inkább szűkebb időzítéssel és több frusztrációval.

Halál, várakozás, lendületvesztés

A TorqueL bőkezűen méri a halált. Ez önmagában nem baj – elég csak a Super Meat Boy-ra gondolni –, csakhogy itt a respawn ideje túl hosszú. Meghalsz, vársz, újraindulsz, és közben kihűl az a kis adrenalin, ami épp kezdett volna felépülni.

Van időmérő is, ami speedrunra ösztönözne, de az irányítás kiszámíthatatlansága miatt ez inkább idegtépő, mint motiváló. Nem azt érzed, hogy „jobban csinálom”, hanem hogy „most szerencsém volt”.

Funkcionális, de jellegtelen körítés

A látvány letisztult, de unalmas. Teszi a dolgát, nem zavar be, viszont karaktere sincs igazán. Egy kis plusz stílus sokat dobhatott volna az összképen.

A zene ötlete érdekes: elektronikus alapok szólnak mozgás közben, megálláskor elhallgatnak, hátramenetben visszafelé játszódnak. Elsőre mosolyt csal az arcomra, tizedjére viszont már inkább fárasztó. Nincs fejlődés, nincs variáció – ugyanaz a trükk ismételve.

Zárás

A TorqueL egy érdekes kísérlet. Az alapötlet jó, sőt, kifejezetten izgalmas, de a játék nem mer vagy nem tud továbblépni rajta. Egy idő után azt éreztem, hogy ugyanazt a gondolatot ismétli újra és újra, egyre nagyobb bosszúsággal.

Nem rossz játék, és rövidebb etapokra el lehet vele lenni, de nem áll össze valódi élménnyé. Inkább egy prototípus benyomását kelti – olyat, amit szívesen látnék továbbgondolva, több mechanikával, több ötlettel.