The Shrouded Isle

Kezdj el egy sötét imádatot

A koncepció azonnal elkapott, még akkor is, ha nem vagyok igazán a menedzsment szimulátorok híve. Itt te vagy a magas pap, és a legfontosabb feladatod, hogy minden évszakban egy-egy szerencsétlen falusi bűnöst áldozz fel a gonosz istenednek, Chernobognak. Mindezt úgy, hogy közben a falusiak, a házak és az egész közösség véleményét is figyelembe kell venned. A cél, hogy ne válj túlságosan népszerűtlenné a faluban, de közben elérd, hogy a feláldozottak végezzenek el mindent, amit el kell végezniük.

A legjobb az egészben, hogy az embereid egyedi személyiségekkel rendelkeznek, így nem könnyű kitalálni, ki az, aki igazán bűnös, és ki az, aki csak egy kis hiba miatt kerülhet a listára. A nyomozás során elhangzó párbeszédek és a falusiak különféle reakciói minden alkalommal más színt visznek a játékba.

Kényszerpihenő a szemnek

És akkor jön a feketeleves. Mert a The Shrouded Isle látványa egy igazi kettős érzés. Az egész világot zöld és fekete árnyalatok borítják, mintha valami régi, elfeledett horrorfilm kellős közepén járnánk. A Lovecrafti hatások nemcsak a világépítésben, hanem a vizuális stílusban is ott vannak, de sokszor a hosszú játékidő után úgy éreztem, hogy a képernyő nem a legjobb barátom. A színpaletta, ami a képernyőn folyamatosan jelen van, tényleg megterheli a szemet, és hiába van ott az a kis piros vérfolt, amitől egy-egy jelenet igazán menőnek tűnik, hosszú távon már nem annyira szórakoztató.

A képek szépen meg vannak rajzolva, de ezek inkább statikus képek és rövid animációk, így a látvány nem épp dinamikus. A hanghatások és a templomi harangok viszont remekül passzolnak a hangulathoz, és azok segítenek a sötét légkör fenntartásában.

Az igazi élmény

Ha viszont sikerül túllépni a szemfáradtságon, és egy-egy hosszabb játszmát végigpörgetni, akkor egészen elégedetten hátradőlhetünk. A The Shrouded Isle igazi ékkő a menedzsment szimulátorok között, ahol minden döntésednek súlya van. Ki kell választanod a megfelelő áldozatot, de nemcsak az egyes emberek karakterei és bűnei számítanak, hanem az egész falusi közösség reakciói is. Különböző befejezések is várnak ránk, így minden újabb próbálkozás friss élményt nyújt. A játék visszahozza azt az érzést, hogy ha valami egyszer elbaltázódik, akkor mindent újra lehet kezdeni, és lehetőség van a hibák kijavítására.