The Legend Of Steel Empire

Gőzkorszak háborúja

A sztori egyszerre ismerős és bizarr. Egy alternatív 19. században járunk, ahol a gőzgép lett az emberiség legnagyobb találmánya, és a háború a Silverhead Köztársaság és a Motorhead Birodalom között zajlik (igen, a névnél lehet mosolyogni, de csak halkan). A technológia gigantikus acélmonstrumokká formálta a hadigépeket, amelyek uralják a földet, tengert és eget.

Mi egy névtelen Silverhead pilóta bőrébe bújunk a Rheinhalt repülőgép-hordozó fedélzetén. Bár túlerőben vannak az ellenfelek, a mi oldalunk technológiailag fejlettebb – ezt bizonyítja a választható géppark és az Imamio Thunder bombák pusztító ereje, amelyek kifejezetten fájnak a gőzfüggő Motorhead egységeknek.

Fülsértő indítás, megosztó hangzás

Az első benyomás… nos, hangos. Túl hangos. Az indításkor megszólaló, mű-filmes zaj effekt konkrétan rossz irányból köszön be, és könnyen elronthatja az első perceket. A hangerőarányok alapbeállításon kifejezetten furcsák: a géppuskák és robbanások teljesen elnyomják az egyébként remek zenét.

Szerencsére mindez manuálisan állítható, de így is belefutottunk pár zenei döccenésbe és torzulásba. Ezek nagyon emlékeztetnek a Mega Drive hangchip emulációs problémáira, szóval bízunk benne, hogy egy későbbi patch rendbe teszi.

Látvány: festmény mozgásban

A vizuális oldal viszont kárpótol. A Mebius bölcsen nem nyúlt hozzá az eredeti sprite-okhoz: a hajók, ellenfelek és a képernyőt betöltő főellenfelek pontosan olyanok, amilyenekre emlékszünk. Amit hozzáadtak, az a részletgazdagabb háttér, az új fény- és robbanáseffektek, valamint a sebezhető pontokat jelző vizuális visszacsatolás – mindez remekül működik.

A játék megtartja az eredeti 4:3 képarányt, a fennmaradó területet információs panelek töltik ki. Egy megállított képkocka simán elmenne olajfestménynek, ami ritka bók egy shmup esetében.

Klasszikus mechanikák, időtálló tempó

Forradalmi újításokra ne számítsunk – és nincs is rá szükség. A ’92-es alapmechanika ma is működik. A kizárólag egyjátékos kampány hét egyre nehezebb küldetésből áll, főként oldalnézetes pályákkal.

Minden küldetés előtt két jármű közül választhatunk. Az Etupirka gyorsabb, kisebb hitboxszal dolgozik, de gyengébb páncéllal. Az ikonikus Zeppelin lassabb, viszont strapabíróbb. Egyik sem „rossz” választás, de bizonyos pályákon – például a második küldetés gyors scrollozású menekülésén – a Zeppelin konkrétan rémálom. A döntés így inkább taktikai és ízlés kérdése.

Irányítás és tűzerő

Megmaradt az eredeti háromgombos felállás: balra vagy jobbra lövés, illetve az Imamio Thunder bomba. Ez utóbbi klasszikus smart bombként működik: letakarítja a lövedékeket, hatalmas sebzést oszt, és sokszor egyetlen gombnyomáson múlik, hogy életben maradunk-e.

A kontroll pontos, input lagot sem dokkolt, sem hordozható módban nem tapasztaltunk. Ritkán érzi az ember igazságtalannak a halált – ha eltalálnak, az általában a mi hibánk.

Pickupok és rangrendszer

A felszedhető itemek klasszikusak: Speed Up, Extra Bomb, Life Recovery, Escort Option, sőt néha 1-Up is. A legfontosabb azonban a Power-Up. Minden harmadik után nő egy szintet a pilóta rangja, egészen 20-ig, ami egyre brutálisabb tűzerőt és bombakapacitást ad.

Ismerős érzés: gyakran kockáztattuk azonnal felszedni ezeket, csak hogy lássuk, mennyire durva lesz a következő szakasz. Spoiler nélkül: a 20-as rang a végső, csavaros maratoni küldetésen nem luxus, hanem szükséglet.

Körítés és hiányérzet

A prezentáció korrekt, de minimalista. Menü, beállítások, hangkeverés, galéria – minden megvan, ami kötelező. Viszont egy ilyen legendás visszatérésnél szívesen láttunk volna fejlesztői interjúkat, koncepciórajzokat, egy kis történelmi visszatekintést. Ez most kimaradt.

Zárás

A The Legend of Steel Empire hűséges, szerethető újragondolása az eredetinek, még a stáblista poénját is megtartva. Egy közepesen gyakorlott játékos kevesebb mint egy óra alatt végigér rajta, de ez itt nem hiba – inkább erény. Bár nem lép be a Switch bullet hell elitjébe, méltó helye van a shmup-gyűjteményben, és kiváló ürügy arra, hogy 2024-ben újra elővedd az arcade sticket.

Egy szélesvásznú, 16:9-es folytatás az eredeti HOT-B csapattal álom lenne, de addig is: ez egy örömteli, tiszteletteljes visszatérés.