The Escapists: Complete Edition

Néha úgy tűnik, hogy egy játéknak akkor van igazán értéke, amikor nem próbál mindent megváltoztatni, hanem csak jól csinálja azt, amit csinál. A The Escapists pontosan ezt teszi: egy elég egyszerű, de szórakoztató kis homokozó élményt ad, amiben börtönből való szökés a tét. Az egyetlen probléma, hogy most, a második rész után, a játék kicsit olyan, mint egy visszalépés. Mintha az ember egy idő után rájönne, hogy az alapötlet itt még nem volt teljesen kiforrott. Mégis, ha megvan hozzá a türelmed, egy szórakoztató kis játékot kaptál.

Játékmenet – Napi rutin, szökésre várva

A The Escapists nem próbálja túlbonyolítani a dolgokat. Az alapmechanika egyszerű: minden napot végig kell csinálnod, miközben elmélyedsz a börtön rendszerében. A különböző feladatok elvégzése mellett próbálhatsz pénzt szerezni, amivel vásárolhatsz eszközöket, amelyek segítenek a szökésben. Mivel az egészet a te kreativitásodra bízzák, a játék egyfolytában kiszolgálja a felfedezés vágyát, de ugyanakkor nem siet, hogy mindent az arcodba vágjon. Néhányan imádják ezt a fokozatos felfedezést, de ha nem szereted, amikor a dolgok lassan épülnek fel, könnyen elveszítheted a fonalat.

A harcok viszont… hát, nem túl izgalmasak. Az alapvető ütközetek eléggé szórakoztatóak, de a komikus, apró ütésekkel és elég érdekes irányítással kicsit szórakoztatóbbá válik a dolog. Képzeld el, hogy egy röhejesen lassú, hullámzó ütést próbálsz végezni egy másik fogollyal, miközben a harcot a gép vezeti, de igazán nem történik semmi érdekes. És hogy őszinte legyek, amikor először találkoztam ezzel, már túl is léptem a dolgon.

A börtön világa – Kétféle megközelítés

A legnagyobb probléma talán az, hogy a The Escapists egyértelműen a második rész árnyékában szenved. Míg a folytatás újította a harcrendszert, finomította a grafikai elemeket és segítette a navigálást a térképen, itt még a legjobb szándék mellett is elakadunk. A játék egy kicsit üresnek érződik, a navigálás nehézkes, a harc pedig kifejezetten bosszantó tud lenni. A második részhez képest a The Escapists olyan, mint egy "első próbálkozás" – a potenciál ott van, de sok helyen nem sikerült megvalósítani. A térkép nincs előre kijelölve, tehát ha egy feladatot szeretnél végrehajtani, több percet is eltévedhetsz a börtön folyosóin, amíg megtalálod a megfelelő foglyot.

És igen, a grafika is egy elég egyszerű pixelart stílus, ami igazából nem mindenki számára vonzó. A folytatásban sokkal szebb és részletesebb környezetek vannak, míg itt inkább az egyszerűsített dizájn dominál. A harcrendszer szintén nem túl fényes, bár van benne valami szórakoztató, de semmiképpen nem az, ami miatt játszani fogsz. Az, hogy folyamatosan le kell nyomnod a gombokat, hogy egy ütést végezz, olyan érzés, mintha egy régi játékot játszanál, ahol csak idővel válik egy kicsit dinamikusabbá a dolog.

Zárás

A The Escapists tehát egy nehéz eset. A folytatás mindent tökéletesít, amit az alapjáték indított, és az eredeti rész már nem biztos, hogy egy lépés előre, inkább egy visszalépés. Ha szereted az őrült, kényszerített rutint, és van benned egy kis türelem, akkor simán belejöhetsz. De ha egyszer kipróbáltad a The Escapists 2-t, akkor az eredeti már nem fog olyan sok újdonsággal szolgálni. Az egész játék elég szórakoztató lehet, de a fejlődéshez szükséges türelem sokakat eltántoríthat.