Syberia 2

Mi változott?

A történet közvetlenül az előző rész után folytatódik, és Kate Walker, a főhős, már nem csupán a munkájának nyomásával küzd, hanem egy új életet keres a távoli, elzárt világban. A fő cél most az, hogy segítsen Hans Voralbergnak, aki egész életét a rejtélyes Syberia sziget elérésére szentelte. Igen, ugyanaz a sziget, ami titokzatos mamutokkal van tele, és a történet ebben a részben inkább egy személyesebb, belső utazásra összpontosít, ahol Kate és Hans kapcsolata fejlődik. Ez a váltás talán nem mindenkinek fog tetszeni, de el kell ismerni, hogy a karakterek közötti interakciók sokkal inkább elgondolkodtatnak, mint az előző rész rejtélyei.

A történet most kevésbé a családi drámára és a rejtélyekre épít, inkább a személyes kapcsolatokra és a fejlődésükre összpontosít. Bár ez jó irány lehetett volna, mégis úgy érzem, hogy a mélyebb titkok helyett sokkal inkább egy sablonosabb, kicsit kiszámíthatóbb narratívával van dolgunk.

Játékmenet – A régi kedvenc, de egy kicsit megkopva

A Syberia 2 játékmenete alapvetően nem sokat változott az első részhez képest. A világot most is az ismert point-and-click mechanikával fedezhetjük fel, ahol a feladatunk, hogy megtaláljuk a megfelelő tárgyakat, beszéljünk a megfelelő emberekkel és megoldjuk a rejtélyeket. Azonban a játék nem mentes a frusztráló részektől sem. A kameranézet például elég zavaró tud lenni, különösen a harcok vagy a nagyobb jelenetek közben, amikor az egész akció elég kaotikussá válik.

A harcok alapvetően az automatikus támadásokat jelentik, amik nem igazán izgalmasak, és hamar unalmassá válhatnak. Az egyes ellenfelek legyőzése ugyan szórakoztató, de a harcok egy idő után repetitívvé válnak, főleg ha folyamatosan ugyanazokkal az akciókkal próbálkozunk. Az újabb rejtvények és feladatok szórakoztatóak, de sok esetben túlságosan egyoldalúvá válik a folyamat – keresd meg ezt, beszélj vele, gyűjtsd össze azokat a tárgyakat. Néhány kameraállás viszont komoly akadályokat gördít elénk, és a játék folytatása során az irányítás is sokszor frusztrálóvá válik.

Mi működik?

Az, hogy a játék most is rendelkezik a korábbi rész hangulatos látványvilágával, mindenképpen említést érdemel. A városok, a belső terek, az épületek mind gyönyörűek, a részletesen kidolgozott környezetek szinte elvarázsolják a játékost. A karakterek, bár nem túl dinamikusak, mégis szórakoztatóak és elég jól kidolgozottak. Az új NPC-k, akik segítenek Kate-nek a küldetésében, bár nem túl érdekesek, de egy kis színt visznek a történetbe.

A játékmenet sebessége is javult, hiszen a rejtvények és a különböző feladatok jóval kevesebb időt vesznek igénybe, mint az első részben, ami megkönnyíti a játékot. A fejlesztők figyeltek arra is, hogy a történet előrehaladtával a környezetek változatosabbá váljanak, így nem unjuk meg annyira a felfedezést.

Mi nem működik?

A legnagyobb problémám azzal volt, hogy a játék nem tudott új dolgokat hozni, csak újra eljátszotta az első rész elemeit. A harcok nem lettek izgalmasabbak, a kamera sokszor továbbra is zűrös, és a történet is egy kicsit kiszámíthatóbb, mint amit elvártunk volna. A túlzottan könnyű rejtvények és a gyakori visszajátszás érzete miatt hamar unalmassá válhat a játék, és az új karakterek sem tudnak igazán kiemelkedni. Az előző rész titokzatos, mély történetét felváltja egy egyszerűbb, személyesebb utazás, ami sokkal inkább a karakterek közötti interakciókra épít, de nem képes megidézni az első rész varázsát.

Zárás

A Syberia 2 egy szórakoztató folytatás, de nem hozza ugyanazt a szintet, mint az előző rész. A játékmenet és a történet egyszerűsödött, és bár a grafika továbbra is lenyűgöző, a harcok és a kamera irányítása egyre inkább frusztrálóvá vált. Ha szeretted az első részt, akkor valószínűleg nem fogsz csalódni, de új játékosok számára könnyen unalmassá válhat. Még így is egy érdekes kalandot kínál, de nem biztos, hogy hosszú távon megéri a pénzét.