Super Toy Cars 2

A koncepció papíron csábító: Mario Kart-féle színes, tárgyhasználós káosz keverve egy kis Burnout-ízű autós agresszióval. A végeredmény viszont inkább olyan, mintha egy bontóban rakták volna össze – minden alkatrész ismerős, csak épp nem állnak igazán össze egésszé.

Ami működik: a vezetés alapja

Meglepő módon az irányítás nem rossz. Sőt. A fizika valahol a modern Mario Kart és az OutRun 2 között egyensúlyoz. A power drift rendszer (kanyarodás közben A-t nyomva tartani) egyszerű, de hatásos, és szépen lehet vele íveket rajzolni. A négy autókategória – muscle, wacky, gran turismo és supercar – érezhetően eltér egymástól, ami mindig jó pont egy arcade versenyjátékban.

A versenytípusok is változatosak: kieséses futamok, aréna-csaták, időfutamok, tárgymentes „tiszta” versenyek. Egyjátékos módban folyamatosan új kocsikat oldok fel, fejleszthetem őket, és egy ideig tényleg megvan az a „még egy futamot” érzés.

És ami nem: minden más

A gond ott kezdődik, hogy a játék fizikája továbbra is megbízhatatlan. Már az első részben is voltak furcsaságok, és ezek itt is visszatérnek. Láthatatlan falak, amik hirtelen megállítanak, pályába esés, ütközési anomáliák – mindezek nem ritkák, hanem zavaróan rendszeresek.

De még ha el is tekintek a konkrét bugoktól, az ütközések érzete is rossz. A kisautó úgy pattog a falakról és tereptárgyakról, mintha gumiból lenne, ráadásul túlzottan büntető módon. Erre jön rá a Burnout-szerű „takedown” rendszer, ami teljesen idegen ettől a cuki Tonka-hangulattól. Sokszor azt sem világos, mi számít végzetes ütközésnek – egyszer túlélem, másszor totálkár, látszólag ugyanazt csinálva.

Technikailag sem szép látvány

A vizuális megvalósítás sajnos gyenge. Dokkolva is alacsony felbontású, elmosódott képet kapok, mintha állandóan maszatos lenne a képernyő. Kézben játszva még rosszabb: az élénk pirosak és rózsaszínek összeolvadnak, eltűnik a mélységérzet, és az egész fárasztóvá válik. Mindezt úgy, hogy még csak nem is stabil a framerate – ami ebben a műfajban elég nagy bűn.

A multiplayer helyzet pedig különösen szomorú. Kétfős osztott képernyő, ennyi. Se online, se komolyabb lokális opciók. Egy olyan játéknál, ami alapvetően a könnyed, baráti versengésre építene, ez egyszerűen kevés.

Összegzés

A Super Toy Cars 2 nem játszhatatlan. Az alap irányítás kifejezetten kellemes, és a versenytípusok változatossága is dicséretes. De a következetlen fizika, a technikai problémák és a szűkös multiplayer miatt nehéz szívvel ajánlom bárkinek is.

Ráadásul a Switchen ott van a Mario Kart 8 Deluxe, a Crash Team Racing Nitro-Fueled és a Team Sonic Racing. Ezek után egyszerűen nincs jó okom arra, hogy ezt válasszam.