MotoGP 18

A játékmenet: 30 fps és egy kis kompromisszum

Ahhoz képest, hogy a Switch nem egy erőmű, az Unreal Engine motorja meglepően jól működik. Persze, látni lehet, hogy a grafika le van butítva, a pályák részletei elég erősen be vannak árnyékolva, és vágás közben sem megy minden úgy, ahogy szeretnénk – de amikor tényleg a versenyre koncentrálsz, a 30 fps simán elég, hogy élvezhető maradjon a játék. A 16 fő induló talán nem tűnik soknak, de tekintve, hogy a Switch nem tud egyszerre túl sok motorost jól kezelni, igazából még hálásak is lehetünk érte.

A pályák, mint a legendás Silverstone és Le Mans, teljesen rendben vannak, és biztosítják az igazi MotoGP élményt – legalábbis ami a szórakozást illeti. Persze, ha elvárásod, hogy a grafika lépést tartson a PS5-ös játékokkal, akkor csalódni fogsz, de a Switch-en ezt nem is várhatjuk el, ugye?

Versenyzés, mint egy profinak

A játékmenet alapvetően hozza azt, amit egy MotoGP rajongó vár: a lehetőséget, hogy a legnagyobb motoros bajnokok bőrébe bújva küzdj a győzelemért. A kezelhetőség kifejezetten jó, és ha egy kis gyakorlással sikerül elsajátítanod a motor irányítását, akkor jönnek az igazán édes pillanatok. Az irányítás lehetőséget ad arra, hogy fokozatosan fejleszd a tudásod, így kezdőként nem kell azonnal a profik szintjén versenyezned, de ha igazán meg akarod verni őket, akkor ne feledd, hogy a gyakorlat teszi a mestert.

Az egyetlen probléma, hogy amikor a különböző segédfunkciók kikapcsolása után próbálod magad megmérettetni, a játék brutalitása képes igazi frusztrációval szolgálni. Az érzés, hogy egy-egy hiba miatt azonnal a fűbe borulsz, nagyon valóságos. Ha nem jössz rá, hogyan maradhatsz talpon, akkor a végén úgy érzed, hogy inkább elmegyek és gazdálkodok a kertben, mint hogy újra próbálkozzak.

Hiányosságok: Nincs online, nincs osztott képernyős játék

Bár az offline multiplayer, azaz a helyi játék két és nyolc Switch konzol között lehetséges, mégsem pótolja a nagyobb, online versenyeket. Miért nem? Mert igazából senki sem fog hét másik játékost keresni, akik mindegyike ugyanazzal a játékkal rendelkezik. Ez pedig már önmagában a legnagyobb hátrány: miért nem lehetett online versenyezni? Miért kell egy helyi hálózaton heten-nyolcan izzadni, amikor mindenki szívesebben versenyezne a neten? Erre nem igazán találok választ, de egy biztos: a helyi hálózatos játék nem helyettesíti az online élményt.

A grafika: Egyszerű, de hatékony

Ahogy azt már említettem, a grafika a Switch képességeihez mérten egész jól van optimalizálva. A 60 fps nem mindig jön össze, de amikor a játékos elengedi magát és tényleg belemerül a versenyzésbe, akkor az egész élmény simán működik. Nincs egy szép felnagyított térkép, amit tologatnál, vagy túlzott animáció, de a pályákon való közlekedés közben könnyedén elhisszük, hogy egy igazi versenyt láthatunk. Az effektek jók, de az alap motorhangok egyszerűek és nem túl pörgősek. A hangulatot inkább a motorok dübörgése adja, ami szép szinkronban van a versenyekkel, és legalább nem zavaró.