Super Hydorah

Oldschool lövészet, tiszta szándékkal

A Super Hydorah azokhoz szól, akiknek a „shmup” nem egy furcsa rövidítés, hanem egy életérzés. Oldalnézetes lövölde, pixeles látvány, könyörtelen tempó – minden a helyén van. Az egész játék olyan, mintha az R-Type és a Gradius kazettái összeragadtak volna a polcon, majd valaki 2020 környékén óvatosan lefejtette volna róluk a port.

Az irányítás azonnal ismerős. Egy apró, fürge, de papírvékony űrhajót vezetsz, a lövés folyamatos, az ellenfelek pedig jönnek hullámokban, kiszámítható minták szerint. A színes ikonok fegyverfejlesztést, másodlagos tüzelést vagy pajzsot adnak. Semmi flanc. Pontosan tudod, mit csinálsz, és azt is, mikor rontottad el.

Szabadság a csőben

Ami miatt a Super Hydorah nem ragad bele teljesen a múltba, az a struktúra. A pályaválasztás elágazó, kicsit olyan, mint a Star Fox vagy az Out Run térképei: döntéseket hozol, merre mész tovább. Ez önmagában már feldobja az újrajátszást, de a pályákon belül is kapsz némi mozgásteret.

Időről időre a szűk alagutak kitágulnak, barlangokká válnak, és ott már nem csak reflexből mész előre. Felül tornyok lőnek, alul furcsa, ugráló lények köpködnek, középen pedig látszólag biztonság van – ami persze sosem igaz. Ezek az apró döntési helyzetek finoman, de érezhetően más ritmust adnak a játéknak.

Felfedezés és bizonytalanság

Van itt egy enyhe felfedezős hangulat is. Rejtett útvonalak, apró titkok, jutalom azoknak, akik nem csak túlélni akarnak, hanem kíváncsiak is. Ez viszont együtt jár azzal, hogy nehezebb „betanulni” a pályákat. Nem mindig ugyanonnan, ugyanúgy jönnek az ellenfelek, és ez minden próbálkozást kissé bizonytalanná tesz.

És próbálkozásból lesz bőven. A Super Hydorah kőkemény. Pilot módban egyetlen találat is elég lehet a bukáshoz, és már repülsz is vissza a pálya elejére. Itt nincs kegyelem, csak tanulás.

Engedmények, ésszel

A Rookie mód egy korrekt kompromisszum azoknak, akik most barátkoznának a műfajjal. Regenerálódó pajzs, több hiba fér bele – cserébe felezett pontszám. Ez így fair. A ranglisták úgyis azoknak szólnak, akik hajlandók vért izzadni egy jobb futásért.

A fegyverrendszer szintén modern gondolkodásról árulkodik. Ahogy haladsz, új fegyverek nyílnak meg, de nem vihetsz mindent magaddal. Előre kell gondolkodni, mi passzol az adott pályához, és mi az, amit majd egy másik körben próbálsz ki. Ez segít abban, hogy a kötelező ismétlés ne váljon unalmassá.

Ellenfelek, amik nem csak díszletek

Kifejezetten élveztem az ellenféldizájnt. Nem csak „repül és lő” típusú akadályok vannak: burjánzó indák, pattogó lények, aknát hagyó golyók, kiszámíthatatlan ugrálók. És ez még csak az eleje. A játék később is tartogat meglepetéseket, anélkül hogy olcsó trükkökhöz nyúlna.

Zárás – tisztelgés, nem utánzás

A Super Hydorah nem akar forradalmat. Nem is kell neki. Ez egy becsületes, kemény, oldschool lövölde, amit egyértelműen olyan ember csinált, aki érti és szereti ezt a műfajt. A modern ötletek nem nyomják el az alapokat, inkább finoman kiegészítik.

Nem olcsó mulatság, de aki ezen a hullámhosszon van, pontosan tudja, mire fizet be. Ez nem mindenkinek szól – de akiknek igen, azok sokáig vissza fognak térni hozzá.