Subdivision Infinity DX

A vezérlőkkel nem nagyon van gond

Bár eredetileg mobilos címről van szó, a Subdivision Infinity DX nem érzi magát olcsó portnak, amikor átültették a konzolra. A vezérlés tiszta és gyors, a hajók mozgatása a jobb analóg kar segítségével történik, a gyorsító pedig a bal kar és az ZL gomb kombója. Egyébként a hajókat könnyű irányítani, és a csaták gyorsan beindulnak. Hamar belerázódsz, ha egy-egy feladatot elvégzel, és a rendszerből szerzett jutalmakat felhasználva egyre fejlettebb hajókat vásárolhatsz. Azonban a harcok nem minden esetben érződnek eléggé kihívásnak. A célzási rendszer automatikusan lezárja az ellenséges célpontokat, ami nem biztos, hogy mindig kívánatos, mert a manualitás, a saját kontroll érzése sokkal izgalmasabb lehetne, különösen egy olyan játéknál, ami a dogfight-okra épít.

Az auto-lock és a repetitív missziók – itt a csata, de miért olyan könnyű?

A csaták gyorsak és pörgősek, a légkör elég jól meg van alapozva, de ott van az a fránya auto-lock rendszer. A célzási automatizmus miatt nem igazán kell ügyelni arra, hogy miként csapj le az ellenségre – egyszerűen közelítesz, és az már dolga a rendszernek, hogy pontosan rálőjön. Néha jól jönne, ha jobban meg kellene dolgozni a célzásokért, különösen akkor, amikor az irányításod nem egy szép, precíz feladat, hanem egy automatikusan meghatározott mozdulatsor.

A missziók is egy idő után kicsit unalmassá válnak. Eleinte izgalmasak, de hamar kiderül, hogy a szinte teljes egészében azonos struktúrával rendelkező küldetések nem igazán nyújtanak újdonságot. Az egyes küldetések ismerős rutinokból állnak, amelyek gyakran csak kicsit bővülnek a játékmenet végéhez közeledve. Az igazán izgalmas pillanatok akkor jönnek el, amikor hatalmas, több fázisból álló hajókat kell megsemmisítened, vagy boss harcokba keveredsz. Az ilyen pillanatokkal akár egész jól fel lehet dobni a játékmenetet, de sajnos ezek elég ritkák.

A grafika szép, de nem minden részletében

A vizuális megjelenítés vegyes képet mutat. A térképek kicsik, de a háttérdíszletek tényleg szépen vannak kidolgozva. A kis aszteroida mezők és az űrhajók mögötti csillagködök szépek, de a hajók részletesebb megjelenítése néha hagy kívánnivalót maga után. Mindez nem okoz akkora törést, hogy teljesen elvegye a kedvünket a játéktól, de van egy érzés, hogy még lehetett volna finomítani a látványon. A zenei aláfestés valamelyest a Mass Effect sorozatra emlékeztet, de hát, a zene pont olyan, amire nem figyelsz igazán, annyira nem emlékezetes.

Kicsi, de azért van bőven felfedeznivaló

A játék szép lassan egy érdekesebbé váló kampányt kínál, ahol új régiók nyílnak meg, és az egyes missziók teljesítéséért kapott jutalmak segítenek a hajók fejlesztésében. A mellékküldetések is adnak egy kis színt, bár nem mindegyik olyan érdekes, mint elsőre gondolnánk. Azok a küldetések, amelyek nem harci jellegűek, például az aszteroida bányászat, szórakoztatóak, de nem nyújtanak túl sok tartalmat. Érdekesebb lehetett volna a hajók testreszabása, de így is elég kellemes, hogy a kutatás és a különféle blueprintek gyűjtögetése miatt egy kis kiegészítést kap a játék.

Zárás: Egyszerű, de mégis szórakoztató űrháború

A Subdivision Infinity DX egy olyan játék, ami nem akar több lenni, mint amire képes, és valójában elég jól hozza, amit a műfaj elvár tőle. A vezérlés könnyed és pörgős, de a túlzott automatikus célzás és a repetitív küldetések egy idő után kissé kifárasztanak. A látvány szép, bár nem hibátlan, és egyes mellékes dolgok, mint a bányászás, enyhítik a monotonitást. Az egész játék egy gyors, de pihentető űrbeli kaland, amit el lehet vinni akár egy rövidebb játékmenetre is. De ha igazán kihívást keresel, akkor talán más játékok jobban megfognak.