Star Wars: Republic Commando

Tizenhat évvel később, és még mindig úgy érzem, hogy a Republic Commando valami igazán különleges darab. Persze, tudom, hogy nem mindenki kedvence, de ahogy a Jedi visszatér a múltból, úgy a Clone Trooper-ek sötét oldalának csapata is újra elhozza a háború kemikáját. De vajon az idő próbáját kiállva még mindig megállja a helyét?

A játékmenet: Taktika, csapatmunka és a valódi érzés

Mikor elkezdtem játszani a Republic Commando-val Switch-en, nem igazán tudtam, mire számítsak. A régi FPS-ek, különösen az ilyen 2000-es évekbeli darabok, nem mindig öregednek szépen. De meglepő módon nem kellett sokáig várni, hogy belemélyedjek a sötét, izgalmas világba. A legnagyobb erőssége a játék csapatmunkára építő mechanikája. Irányíthatod a három AI társadat, és egyszerű parancsokkal szétválaszthatod a csapatot, hogy elvégezzék a feladatokat. Hogy milyen jól működik mindez? Fantasztikusan.

A karakterek személyisége is kiemelkedő, Scorch, Fixer és Sev mindegyike egy-egy kis szórakoztató egység, akik rendkívül jól reagálnak a parancsokra, és sokszor érezheted úgy, hogy tényleg egy csapat részese vagy, nem csak egy sor AI-vel, akiket irányítasz. A csapatmunka érzése az egyik legnagyobb erőssége a játéknak.

Az irányítás viszonylag egyszerű, mégis elég dinamikus ahhoz, hogy valóban élvezd. A Pikmin-féle csapatkezeléshez hasonlóan itt is egyszerű parancsokkal tudsz irányítani, és mindez egy sokkal kemikálisabb, szürkébb világban zajlik, ahol minden küzdelemnek súlya van.

A hangulat: Sötét, de hiányzik a varázslat

Az atmoszféra már az első pillanattól kezdve ott van. A zene, a hangok, a filmekből ismert effektek mind visszaköszönnek, és egy sötét, komor, katonás hangulatot árasztanak. A nagy különbség az, hogy itt nem Jedi-ként harcolsz, hanem egy sima, földi katonaként, akinek a célja nem a galaxis megmentése, hanem hogy túléljen.

De bár a hangulat fantasztikus, van valami, ami egy kicsit hiányzik. A pályák elég egyhangúak, és bár a korábbi játékokban, mint a Battlefront, már találkoztunk hasonló design-nal, itt kicsit inkább azt éreztem, hogy csak egy folyamatosan ismétlődő, szűk szakaszokon zajló akcióba csöppenek bele a történet nélkül. Az ellenségek egy idő után kiszámíthatóvá válnak, és a játékmenet monotonitása könnyen beszippanthat.

A fegyverek: Igazi hősökhöz illő fegyverek

A fegyverek választéka és azok használata kiemelkedő. A Commando fegyverek átalakíthatók, hogy különböző formákat öltsenek, és mindegyik fegyver élvezetes a maga módján. A legnagyobb élvezet a shotgun használata, amivel a nagyobb droidokat tényleg szét lehet zúzni. A gránátok, mint a pulse és a hődetonátorok is remekül kiegészítik a harcot, mivel minden helyzethez más eszközt választhatsz.

De a fegyverek használatának élvezetét néha az árnyékolja be, hogy a pályák egyformasága miatt hamar megérzed, hogy ugyanazokkal a fegyverekkel, ugyanazokkal a droidokkal mész végig, amit már sokszor láttál. Ez azért frusztráló lehet, ha nem szeretsz monotonitásba fulladni.

A Switch port: A minimális port, de jól működik

A port egyébként tökéletesen működik. A grafika tiszta, de egyértelműen látszik, hogy a 2005-ös alapok még nem tudtak igazán kiemelkedő vizuális élményt adni. A játék viszont még így is elég jól fut, és a korábbi verziókhoz képest minimális javulásokat hoz, de nem várj igazi nagy változást.

A legnagyobb csalódás számomra az, hogy a multiplayer mód teljesen eltűnt. Ennek biztos volt valami ok-okozati háttere, de a Republic Commando multiplayer része tényleg egyedivé tette volna az élményt, és hiányzik a játéknak.

Zárás

Összességében a Republic Commando egy izgalmas, bár néha monoton, sötét és kemikális élményt ad. Ha szereted a taktikai shootereket, és nem riadsz vissza a kissé elavult, de mégis jól működő mechanikáktól, akkor ezt a játékot érdemes kipróbálni. A sztori nem túl hosszú, de a maga módján élvezetes, és a harcok kellő kihívást adnak.