Snakeybus

Első benyomás: Hosszú, kanyargós, és… izgalmas

Az alapötlet már a nevénél kezd eladni. Az egész lényege, hogy a buszod, amit irányítasz, fokozatosan egy kígyóként nyúlik el a városban, miközben az utasokat felveszed és a megfelelő helyre szállítod őket. Az egész folyamat hasonlít a klasszikus Snake mobilos játékhoz, ahol folyamatosan aggódsz, hogy mikor fogsz beleütközni a saját farkadba. És igen, ugyanúgy, mint a Speed című filmben, itt is folyamatosan mozognod kell, különben vége mindennek.

A játékmenet egyszerű és pörgős. A buszod folyamatosan gyorsul, de ha szükséges, az extra gyorsítást a ZR gombbal adhatsz neki. A fékezés a ZL-re van bízva, a B pedig egy szép kanyarítós kéziféket ad, míg az L gombbal felugorhatsz vagy függőlegesen kilőheted a buszt, mint egy rakétát. Igaz, a grafika nem a legimpozánsabb – a textúrák elég alap szinten vannak, és a pop-in (amikor a távoli objektumok hirtelen beugranak) is zavaróan jelen van, de valahogy mindez elfelejtődik, mikor elkezded kanyarítani a buszt és a saját nyújtott farkadat nézni, ahogy átível a városon.

A játékmenet, amiben sosem tudod, hogy éppen hol jársz

A Snakeybus egy olyan játék, ami nem akar több lenni, mint amit kínál. Nincsenek túlbonyolított mechanikák, és egyáltalán nem vár el tőled, hogy komoly stratégiai döntéseket hozz. Az a fajta játék, ami igazán akkor üt, amikor csak pörögsz és zónázol – anélkül, hogy folyamatosan görcsölnél. Az első szint, ami egy miniaturizált várost ábrázol, talán a legnehezebb, mert minden sarok és asztalláb egy-egy új akadályt jelent. De az igazi élvezet a szabad, szellős pályákon érkezik, mint például Seattle esős utcáin, ahol az útvonalak rendezetten vannak, és több esélyed van túlélni a hosszú kanyarokat.

Az egyes szintek között van egy kellemes variáció, ami megakadályozza, hogy a játék elunjon. Az art galéria szintje például egy hatalmas skate parkra hasonlít, ahol a Möbius-szalag formájú pálya garantáltan szórakoztató, de a legjobb élmény akkor jön, amikor a buszod hatalmas kígyóvá növi ki magát, és az egész városra rálátva kanyarogsz. A legjobb része az, hogy még ilyen káosz közepette sem lassul le a játék, és bár előfordul némi frame rate-es akadozás, egyáltalán nem zavaró.

A szórakoztató, de sekélyes élmény

A Snakeybus nem akar mély filozófiát és komplex játékmenetet hozni. A játéknak nincs igazán mélysége, a cél egyszerű: kanyarogj, gyűjtsd be az utasokat, és próbálj meg nem nekiütközni a saját farkadnak. Az ilyen típusú játékok néha éppen ezt a fajta lazaságot tudják adni, amire az embernek szüksége van egy-egy fárasztó nap után. Az egész egy kicsit olyan, mint egy relaxáló stresszoldó játék, amiben van egy kis kihívás, de nem szükséges agyonidegeskedni magad.

Az egyetlen valódi probléma, hogy bár a játék szórakoztató, nem biztos, hogy hosszú távon sokáig leköt. A szintek nem elég változatosak ahhoz, hogy hónapokig ne unj bele, és az alapmechanikák sem bővülnek az idő múlásával. A játéknak van egy kis mélysége, de inkább a szórakoztató szempontból, semmint a valódi taktikai rétegek szempontjából.