SHINOBI: Art Of Vengeance

A ninja akció mestersége

Az alapfelállás ismerős: egy bátor ninja, Joe Musashi, visszatér, hogy ismét bosszút álljon, és bár a történet nem túl bonyolult, a játékmenet minden egyes lépése úgy van felépítve, hogy lekössenek minket, miközben a gyönyörűen animált és pörgős akciók folyamatosan adrenalinnal töltenek fel. Ha valaha is játszottál ninja akciójátékokkal, tudod, hogy az irányítás kulcsfontosságú. Joe már az elején a legszórakoztatóbb karakter, akit irányítani lehet: a gyors mozgás, a dupla ugrás, és a légies elhajlások mind azt az érzést adják, hogy egy igazi szupernindzsa bőrében vagy.

A harcrendszer a legjobban akkor ragyog, ha nemcsak a szimpla támadásokat használod, hanem elkezdesz kísérletezni a különböző támadások kombinálásával. Az egész játékmenet egy igazi tánc, ahol minden mozdulatnak megvan a maga ritmusa. A félelmetes harcművészeti technikák, a Kunai dobálása, a különféle szuper támadások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre inkább elmerülj a játék adta lehetőségek tengerében. Az animációk hibátlanok, és az egész rendszer az akció dinamikájára épít – még a legbonyolultabb kombók is szinte természetesen jönnek.

Komplexitás, ami nem túlzottnak tűnik

Ami igazán kiemeli a Shinobi: Art of Vengeance-t a hasonló játékok közül, az a mély harcrendszer. A játéknak nemcsak a szimpla támadások, hanem az előre megtervezett mozdulatok és a dodge-technikák kombinálása a kulcsa. A harc, ami egyesek számára csak a reflexekről szólhat, itt igazi szórakozást nyújt, mivel minden egyes támadás egy következő mozdulathoz vezet, és az animációk folyamatosan váltakoznak, hogy mindig fenntartsák a játék pörgését.

A játék nem pofon egyszerű, de nem is annyira bonyolult, hogy elriassza a kevésbé hardcore játékosokat. Még a legnagyobb összecsapások során is megvan a lehetőség arra, hogy saját tempódban oldd meg a helyzeteket, de ha igazán szeretnél művészi szinten végigmenni, akkor az összes támadást, irányítást és technikát pontosan kell alkalmaznod. Az új támadások, a specialis képességek, és a megfelelő páncélok kiválasztása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy minden egyes pályát mesterien, a lehető legjobb módon oldj meg.

A látvány – Az animációk és a világ

A grafika egyértelműen lenyűgöző. A 2D akció és a 3D háttér keveréke igazán szép látványt ad. A környezetek a hagyományos japán művészetekből merítenek, de a gépek, a vas, és a modern ipari elemek is keverednek a tájakban, a művészi stílus pedig kifejezetten jól illik a nindzsás témához. Az egész világ egy dinamikusan mozgó dioráma, és bár a Switch verzió néha szenved a felbontás problémáktól, az esztétikai érzékenység még így is átjön.

A zene, amit a legendás Tee Lopes és Yuzo Koshiro szereztek, szintén remek választás. A dallamok tökéletesen illeszkednek a játékmenethez, és miközben az ipari területeken járunk, a ritmus gyorsul és táncosabbá válik, ami igazán feldobja a hangulatot.

A kihívás – Nem minden rózsás

Még a legjobb játékok is szembesülnek néhány problémával, és a Shinobi: Art of Vengeance sem kivétel. A framerate problémák például komoly gondot okozhatnak. Bár a játékmenet alapvetően simán fut, egyes mozgó hátterek és sűrűbb jelenetek zűrösé teszik a képet. Az ilyen pillanatok nem tartanak sokáig, de amikor megjelennek, elég zavart keltőek. Azonban ha túl tudunk lépni ezen a technikai hibán, a harcrendszer és a hangulat végül elfeledteti velünk ezeket a kisebb gondokat.