Ruffy And The Riverside

Egyedi játékmenet – Képzeld el, hogy másolod a környezetet

A legnagyobb húzás, amit a Ruffy and the Riverside bemutatott, az az, hogy a főhős, Ruffy, képes átalakítani a környezetét a klasszikus "másolás-beillesztés" mechanizmussal. Mindez nem csupán egy szórakoztató játékelem, hanem a játékmenet alapja. Puzzlokat kell megoldanod, miközben különféle anyagokat, például vizet vagy homokot másolsz át, hogy elérd a céljaidat. Az egész játék alapja valami, amit tényleg nem vártam: a környezet formálása, hogy előrébb juss. Nem csupán másolás és beillesztés, hanem valódi interakció, ami nemcsak a játék világát, hanem a játékos elméjét is mozgósítja.

A feladatok pofonegyszerűek: gyűjts össze néhány maroknyi levelet, vedd vissza a varázslatos golyókat, amiket egy gonosz idegen lény ellopott, miközben a világ egyes részein pici kis "titkos" trükkökkel oldhatod meg a problémákat. A legviccesebb, hogy a játék nem veszi túl komolyan magát, van benne egy adag irónia és szórakozás, amit az idősebb játékosok is értékelni fognak.

Vissza a 90-es évekbe – A világ, ami egyszerre régi és új

A világ színes, gyerekeknek szóló, de mégis van benne egy kis régi vágású varázs, amit imádtam. A távolságok, a homályos háttér és az elavult textúrák mind hozzátesznek ahhoz, hogy úgy érezd magad, mintha egy régi 3D-s platformeren pörögnél. Igen, jól olvasod: minden kicsit "ráncos", mintha egy hatalmas, elhagyatott játékvilágba lépnél be, ahol a poligonok, az illesztések és a textúrák határvonalai nem tökéletesek – de valahogy ezt a fajta "bánatos szépséget" szeretjük.

A távoli tájak, ahol olykor egy-egy fekete vonal mutatja, hogy két poligon találkozott, csak még inkább hozzájárulnak ahhoz a nosztalgikus hangulathoz, amit egyébként az olyan játékokban láttunk, mint például a Crash Bandicoot vagy a Spyro. Még a karakterek is olyanok, mintha egy régi, kézzel rajzolt 90-es évekbeli meséből léptek volna elő.

Az igazi móka – A másolás és beillesztés

A játék legnagyobb ereje az, hogy bár nem ad teljes szabadságot a környezet módosításában, mégis elég rugalmas ahhoz, hogy soha ne legyen unalmas. A különféle játékelemek – mint a szórakoztató ügyességi feladatok, a kis versenyek vagy a környezet formálása – szórakoztatóan keverednek. Még akkor is, amikor kis trükköket alkalmazunk, mint például, hogy a vízből lavát csináljunk, vagy amikor a különböző textúrák kombinálásával oldunk meg problémákat. A legjobb pedig, hogy ezeket a játékmechanizmusokat nem unod meg az első két óra után. Jó érzés játszani vele.

A világ tele van titkokkal, referenciákkal a múlt játékainkra, és a játékmenet is elég változatos ahhoz, hogy ne érezd soha, hogy egyfolytában ugyanazt csinálod. Ruffy, a szuper energikus hős, minden egyes mozdulata szórakoztató, miközben hatalmas dobozokat pörget, széttöri a ládákat, vagy épp versenyez a szénakazlakkal. És bár az ellenségek kissé unalmasak és kevésbé érdekesek, maga a puzzle-megoldás és a szórakoztató játékmenet kárpótol a hiányosságokért.

Technikai kérdések – Mi történik a Switch-en?

A Switch-en való teljesítmény nem mindig volt tökéletes. Az FPS időnként megszenvedte a világ sima váltásait, különösen akkor, amikor új zónákba léptél, de őszintén szólva, nem rontotta el annyira a játékélményt. Az igazi probléma, hogy hiányzik a gyro-szabályozás, ami segíthetne a finomabb mozdulatokban. A kisebb hibák mellett viszont a játék összességében jól futott, és öröm volt látni, hogy nem lett csúnya portál, hanem egy tisztességes, szórakoztató darab.

Értékelés: 8 / 10 – Nagyon jó

A Ruffy and the Riverside egy friss, szórakoztató platformer, amely sikeresen vegyíti a régi vágású, nosztalgikus elemeket a modern játékmenettel. Ha szereted a klasszikus 3D platformereket, akkor mindenképp érdemes kipróbálni, még ha néhány technikai hiba bele is csúszik.