Raging Justice

Bevezetés

A Raging Justice egy visszatekintés a klasszikus, oldalra scrollozós bunyós játékok világába, de persze egy kis modern csavarral. A történet egy szokványos városi katasztrófával kezdődik: eltűnt a polgármester, és három bátor harcos igyekszik helyreállítani a rendet. Az alapfelállás ugyanaz, mint amit már százszor láttunk, de ez nem feltétlenül baj. Az igazi kérdés az, hogy a Raging Justice fel tudja-e hozni azt a pörgést, amit a nagy elődök adtak, vagy csak egy újabb próbálkozás lesz, amit gyorsan elfelejtünk.

Játékmenet – Ismerős és mégis új

A játékmenet alapja az, amit minden brawlnál megszoktunk: ütni, rúgni, dobálni és persze elkerülni a támadásokat. De itt van egy kis csavar. Míg a klasszikusokban elég volt egyszerűen odasétálni az ellenfélhez és ütni, a Raging Justice-ben manuálisan kell elindítani a grappling mozdulatokat. Ez nem mindig könnyű, főleg akkor, amikor a képernyő tele van ellenséggel, és pontosan kell célzolni ahhoz, hogy ne csak a levegőt üsd. A dobásoknál is van egy kis trükközés, amit meg kell tanulni, és bár eleinte furcsa, végül hozzáad egy kis mélységet a játékmenethez.

Az egész játékban az a legjobb, hogy folyamatosan odafigyelésre késztet. Mivel minden egyes mozdulatnak következményei vannak, és mivel a játékosoknak el kell kerülniük a pánikrohamot, amiben csak ütnek mindent, a játéknak egy szoros, de igazságos kihívást kell adnia. A fegyverek fontos szerepet kapnak, mivel sokkal nagyobb sebzést képesek okozni, mint a sima ütések. Egy baseball ütő vagy egy kalapács teljesen szétzúzhatja az ellenfeleket, de figyelj, mert az ellenségek is fegyverekkel támadhatnak, és ezek a fegyverek az idő múlásával eltörnek. Az igazi móka akkor jön, amikor a játék szórakoztató módon próbál a környezethez is illeszkedni: egyik szakaszon traktort vezetsz, másikban pedig a gyepszellőztetővel aratsz.

Kooperatív élmény – Két fej, több lehetőség

A legjobb élmény a Raging Justice-ben kétségkívül a kétjátékos mód, amikor egy barátoddal közösen próbáljátok tisztára mosni az utcákat. A két játékos közötti interakciók is hozzáadnak egy kis pluszt: barátodat például véletlenül eltalálhatod egy-egy félresikerült ütés közben, amitől a régi, klasszikus hangulatot kapod vissza. Az ilyen kis "baráti" feszültségek valahogy mindig a legszórakoztatóbb részei a közösen játszott brawlnak. Az egész játéknak van egy íze, ami kicsit visszahozza a régi idők arcade hangulatát.

A három nehézségi szintből választhatsz, és a játék lehetőséget ad arra, hogy a teljesített pályákról folytasd a játékot, ha nem sikerült elsőre. A "Brawl" mód, ahol hullámokban támadnak rád az ellenfelek, szintén ad egy kis plusz tartalmat, de a fő történet után már erősen beüt a repetitivitás, és az a fránya érzés, hogy újra és újra ugyanazokat a pályákat futod végig.

Grafika és hang – A retro CGI varázsa

A grafikai stílus elég megosztó. A CGI kinézet sokaknak szokatlan lehet, főleg azoknak, akik a régi pixel-art stílusban nevelkedtek. A játék grafikája kicsit úgy néz ki, mintha egy 90-es évekbeli Rare játék modernizált változata lenne. A karakterek és a háttér is részletesek, de valahogy hiányzik belőlük az igazi "lélek", amit egy 2D-s, pixelalapú játék tudott volna hozni. Az animációk néhol kicsit fura mozdulatokkal tarkítottak, de összességében az egész design nem rossz – csak éppen nem olyan figyelemfelkeltő, mint amit a klasszikusok adtak.

A hangok is jók, bár a folyamatos motorzaj egy idő után elég idegesítővé válik, és a harcok közbeni zajok sem segítenek a koncentrációban. Érdekes, hogy egy-egy sima ütés hangja is sokszor annyira hangos, hogy inkább elnémítod a játékot, mintsem folytasd a zajban.

Zárás – A régi stílus új köntösben

Összességében a Raging Justice egy szerethető, de nem hibátlan visszatekintés a régi brawlnyelvekhez. A grafikai és játékmeneti újítások ellenére még mindig nem tudta teljesen elérni a klasszikusok szintjét, és a játékmenet ismétlődése, illetve a boss harcok brutális nehézsége egy idő után fárasztóvá válhatnak. De ha szereted a kihívásokat és egy jó kooperatív élményre vágysz, akkor nem fogsz csalódni. Az, hogy valaki újra próbálkozik egy ilyen játékkal, már önmagában dicséretes, és a Raging Justice ennek az egyik legjobb példája.