Plants vs. Zombies: Replanted

Van az a játék, amiről azt hiszed, csak „még egy kör”, aztán két órával később azon kapod magad, hogy napraforgókat optimalizálsz, mintha ez lenne az életed.

Én viszont kimaradtam belőle anno. Nekem a sorozat eddig inkább a későbbi, lövöldözős spin-offokból volt ismerős, szóval a Replanted kvázi az első „rendes” találkozásom vele. És meglepően gyorsan beszippantott.

A világ legegyszerűbb, mégis zseniális alapötlete

Zombik jönnek. Te növényeket ültetsz. Megvéded a házat.

Ennyi.

És mégis működik, mert minden apró részlete ki van találva. Az, hogy milyen növényt hova rakok, mikor kezdek el erőforrást termelni, mikor váltok védekezésről támadásra – folyamatos, finom döntések sorozata az egész.

Az első pár pálya még csak bemelegítés, de hamar eljutottam oda, hogy már előre terveztem a következő hullámokra. És ez az a pont, ahol a játék igazán megfog.

Tartalom? Nem kicsit van

A kampány önmagában is elég tartalmas, de ami igazán meglepett, az a mellé módok mennyisége.

• Minijátékok, mint a dió-bowling – teljes agymenés, de működik
• ZomBotony, ahol a zombik növényképességekkel jönnek – teljes káosz
• Puzzle mód, ahol konkrétan sakkozol a pályával

És még ott a kooperatív mód meg a PvP, ahol valaki konkrétan a zombikat irányítja. Ezt sajnos nem tudtam kipróbálni, de már a gondolat is tetszik.

Az egész csomag olyan, mint egy régi időkben kiadott „fullos” játék: nincs spórolás.

A flow, ami miatt maradsz

A tower defense alapok ma is működnek. Sőt.

Minden pálya előtt kiválasztom a „paklimat”:

• kell erőforrás-termelés?
• kell masszív védelem?
• vagy inkább agresszív támadás?

És amikor jönnek a hullámok, szépen lassan felépül a saját kis rendszerem. Aztán persze jön egy új zombitípus, és borít mindent.

Volt egy pont, amikor rájöttem, hogy teljesen rosszul játszom egy adott pályát – és újra kellett gondolnom az egészet. Na az ilyen pillanatok tartják frissen.

Végre normálisan játszható – többé-kevésbé

Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a játék indulása finoman szólva is problémás volt.

Az egérvezérlés konkrétan használhatatlan volt, az érintőképernyő pedig inkább idegesítő, mint hasznos. Azóta jöttek patchek:

• visszakerült a dinamikus zene
• javították a hangokat
• finomították az irányítást

És igen, most már játszható. Sőt, kontrollerrel kanapén ülve kifejezetten kényelmes.

Viszont az érintéses irányítás még mindig darabos. Néha konkrétan visszafogja a tempót, és ilyenkor felmerül bennem: kellett ez egyáltalán?

A báj, ami elviszi a hátán

A dizájn egyszerűen telitalálat.

• borsólövő, mert hát mi más lenne
• jégborsó, mert persze hogy van
• minden karakter egy apró vicc önmagában

Ez az a fajta humor, ami nem harsány, csak folyamatosan mosolyogtat. Nem egyszer kaptam magam azon, hogy egy-egy animációt nézek, ahelyett hogy a zombikat figyelném.

Apró, de fontos kényelmi újítások

Az egyik legjobb újítás a gyorsítás.

Alapból a zombik komótosan vánszorognak, néha már túl lassan is. De egy gombnyomás, és hirtelen felgyorsul minden – már-már World War Z tempóra.

Ez nemcsak kényelmesebb, hanem taktikai döntés is: gyorsítasz, ha biztos vagy magadban. Ha nem… akkor inkább visszaveszed.

Ami viszont kilóg

Van pár dolog, ami megakasztotta az élményt:

• a kezdeti technikai hibák nyoma még érződik
• az érintéses irányítás továbbra sem az igazi
• és ott vannak azok a furcsa AI-használati pletykák, amik nem tesznek jót az összképnek

Nem rombolják le az élményt, de ott motoszkálnak a háttérben.

Zárás

A Plants vs. Zombies: Replanted egy furcsa keverék: egyszerre nosztalgikus és friss élmény. Nekem, aki kimaradt anno, kifejezetten jó belépő volt ebbe a világba.

Egyszerű, de nem primitív. Könnyed, de nem üres. És ami a legfontosabb: működik.

És néha ennyi pont elég.