PC Building Simulator

A PC Building Simulator eleve egy nagyon specifikus közönségnek készült. Olyanoknak, akik szeretnek belenézni egy poros gépházba, tudják, mi az a PSU, és nem ijednek meg egy laza kábelmenedzsmenttől. A kérdés csak az volt bennem: kontrollerrel és érintőképernyővel ez egyáltalán működik-e?

Munka van, nem játék

A felállás száraz, de következetes. Saját PC-szervizem van, e-maileken kapom a megbízásokat, másnap megérkeznek a gépek, én pedig:

• szétszedem őket,
• kicserélem az alkatrészeket,
• újra összerakom,
• bekapcsolom,
• lefuttatok egy vírusellenőrzést,
• majd visszaküldöm a tulajnak, és bezsebelem a pénzt.

Ez nem heroikus kaland. Ez munka. És a játék ezt egy pillanatra sem próbálja eladni másnak. Ha valaki az első öt percben nem érzi meg benne az örömöt, az később sem fogja.

Meglepően jól működik Switchen

A legnagyobb meglepetés az irányítás. A fejlesztők okosan használták ki a Switch adottságait:

• az analóg karokkal mozgatom a kamerát,
• az érintőképernyővel pedig a finomabb műveleteket végzem, például csavarozást vagy kábelek csatlakoztatását.

Ez sokkal természetesebb, mint elsőre gondolnám. Olyannyira, hogy egy idő után kifejezetten élvezetes lesz a precíz matatás. Oktatási céllal is simán el tudnám képzelni – ha valaki még sosem látott belülről PC-t, itt fájdalommentesen megtanulhatja az alapokat.

…de néha túlzásba esik

A részletesség ára viszont magas. Bizonyos feladatok indokolatlanul pepecselősek, és ilyenkor nem az elmélyülés érzése jön elő, hanem az, hogy „jó lenne ezt gyorsabban”.

Ehhez jönnek a kifejezetten hosszú töltési idők, különösen a főmenübe való belépéskor. Ez egy ilyen lassú, nyugodt játékban különösen rosszul esik, mert megtöri a ritmust, mielőtt egyáltalán elindulhatna.

És akkor beszéljünk a zenéről. Ritkán mondok ilyet, de ez a soundtrack egyszerűen rossz. Nem illik a hangulathoz, idegesítő, és hamar eljutottam oda, hogy inkább lehalkítottam az egészet. Ennél egy semleges, minimalista háttérzaj is jobb lett volna.

Zárás

A PC Building Simulator Switchen pont olyan, amilyennek lennie kell: egy rétegigényre szabott, kompromisszumos, de őszinte élmény. Nem akar mindenkit meghódítani, nem akar több lenni annál, ami. Ha érdekel a PC-építés világa, és nem zavar a lassú tempó, akkor működik – sőt, néha kifejezetten jól.

Ha viszont a „játék” szót a pörgéshez, az azonnali visszacsatoláshoz vagy a látványos sikerélményhez kötöd, akkor ez nem neked való. Itt a siker annyi, hogy a gép elindul, és nem maradt ki egy csavar sem.