Outbuddies DX

A történet, ami gyorsan megfeledkezik a dolgokról

A sztori, ha bárkit is érdekel, egy archaeológusról, Nikolay Bernsteinről szól, aki egy hajóroncs után egy hatalmas, elhagyott városban találja magát, ahol titokzatos, régi istenek maradványai és egy egész furcsa kis népcsoport, a Wozan élnek. Az ő feladata nem más, mint kimenteni 80 foglyul ejtett Wozan-t, akiket a pokoli teremtmények tartanak bezárva. Egy laza alapot adhatna a játékhoz, de őszintén szólva a sztori semmi különöset nem nyújt. Az egész inkább csak ürügy arra, hogy a játékos harcoljon, felfedezzen, és mászkáljon az izgalmas, de üresnek tűnő városban.

A robot, ami csak összezavar

A játék egyik fő újítása, hogy Nikolay egy kis robot kíséretet kap, amely segít neki. A robot a pályákon átrepülhet a falakon, megfigyelheti az ellenségeket, akadályokat és rejtett területeket, ráadásul egyedi képességekkel is rendelkezik. Elvileg egy újabb szórakoztató játékmechanizmus, de a valóságban inkább terhes. A robot vezérlésének beépítése nem sikerült jól, a gombok teljesen ellenállnak annak, hogy kényelmesen kezeljük őket. A jobb analóg karon például a robot irányítását váltogatjuk, miközben az ellentétes irányú fegyverekhez is ezt kell használni, és ha nem figyelsz oda, könnyen eltévedhetsz a kontroller határain belül. A képernyőn való állandó figyelem és a keveredő irányítások egyszerűen összezavarják a játékos koncentrációját.

A térkép és az irányítás – a káosz művészete

A Outbuddies DX másik nagy problémája a térkép és a navigációs rendszer. A játék hatalmas területeken zajlik, és a térkép nem segít abban, hogy könnyedén tájékozódj. Sokszor előfordul, hogy egy folyosó végén megpillantod a térképen azt a részt, amelynek átjárhatónak kellene lennie, de valójában csak egy fal. A játék a jelöléseket is teljesen logikátlanul alkalmazza: például a térkép azokat a helyeket jelöli "item" ikonokkal, ahol korábban találtál valamit, így idővel már nem is tudod, mi az, amit még keresned kell. Az egész térképkezelés zűrzavart okoz, és ha elveszel, nem kapsz semmiféle segítséget, hogy tudd, merre tovább.

A gyors utazás szintén nem egy erőssége a játéknak, és mivel a pályák rengeteg hasonló szobával rendelkeznek, könnyen elkeveredhetsz abban, hogy éppen hol jársz, és merre kellene menned. A játék semmilyen segítséget nem nyújt ahhoz, hogy irányt mutasson, ha úgy érzed, hogy elakadtál. Egy-egy terület átjárása szinte órákig is eltarthat, és ha nem tudod, merre kellene menned, akkor elég nehéz lesz visszatalálni.

Ami működik: a harc és a hangulat

De nem minden veszve! A harc egész szórakoztató, és különösen a főellenségek legyőzése közben a játék még igazán epikussá tud válni. A zene is erőteljes, és igazán pörög a harcok alatt, amitől az akció tényleg felpörög. Az ellenségek tervezése is elég jól sikerült, és a grafika is szép, bár nem túl kiemelkedő, az egyszerű 16 bites stílus pedig elég jól passzol a játék hangulatához.