One Piece: Pirate Warriors 4

A One Piece: Pirate Warriors 4 pontosan az, amire számítani lehetett: egy pörgős, látványos, de kissé felszínes verekedős játék, ami szórakoztat, de nem kérdez meg minket, hogy mire is vágyunk igazán. A jól bevált Warriors formula itt is működik, és bár sokaknak ez épp elég, nekem azért akadtak kérdéseim. De kezdjük a közepénél: a harcok. Azok ugyanis mindent visznek.

A Harc, Mint A Kábítószer

A Pirate Warriors 4 valódi ereje a szórakoztató, pörgős harcokban rejlik. A játék lényegében arra épít, hogy imádjuk a látványos kombókat, amikkel legyűrhetjük a gyanútlan ellenségeket. A pályák tele vannak katonákkal, akik semmi mást nem csinálnak, mint várják, hogy elverjük őket. És ha már ott vagyunk, miért ne? Az irányítás egyszerű és hatékony: könnyű és nehéz támadások, meg egy kis varázslatos szuper-képesség, ami mindent megad, amit egy combo-játékos kívánhat.

Miközben szétvered az ellenséget, a karakterek stílusa az, ami igazán kiemel mindenkit. Mindenki más harci stílust hoz, de az alapkombók meglepően hasonlítanak egymásra. Ami igazán érdekes, az a harci képességek használata, amit egy-két gyors töltési idővel aktiválhatsz. Kellemes, látványos, és ha kedveled az ilyen típusú szórakozást, akkor nem fogsz csalódni.

Történet? Hát... Valahogy

A történet mesélése itt, nos, nem a legjobb. Az egész sztori az úgynevezett Dramatic Log módban játszódik, ami hat különböző ívet tartalmaz. A problémát az adja, hogy az egész inkább egy gyors összefoglaló, mint egy valódi, jól felépített narratíva. Az események gyorsan pörögnek, a karakterek motivációja nem mindig világos, és ha nem vagy már egy One Piece fan, akkor valószínűleg fogalmad sincs, hogy mit csinálsz.

A cutscene-ek nagy része gyors információtömeg, aminek sok részlete elvész. A történet, ha nagyon akarom, szórakoztató, de igazából csak azért érdekes, mert One Piece. Ha egy hagyományos játékot vársz erős narratívával, akkor nem itt fogod megtalálni.

Túl a Harcon – A Lendület

Miért fontos a harc, ha minden másban szinte ugyanazt kapjuk? Az egyszerű válasz: mert ez Warriors játék. Omega Force tudja, hogy mit várunk el, és nem próbálkozik többé-kevésbé felesleges dolgokkal, mint egy komoly történet. Az akció meglehetősen repetitív, de pont ettől annyira könnyed. Az ember jól érzi magát közben, mert a kis győzelmek folyamatosan megerősítik, hogy jó úton haladunk.

A karakterek fejlődése szintén nem bonyolult. Mindenkinek van egy közös képességfája, ami folyamatosan bővül, és a harcok során összegyűjtött pénzből újabb képességeket lehet vásárolni. Az alap mechanika elég egyszerű, hogy ne pazarold az időd menükben, és mégis van elég tartalom, hogy ne unj rá azonnal. Ha igazán beleásod magad, még a karakterek mindegyikét ki lehet fejleszteni, és ez a teljesítmény már csak plusz élményt ad.

A Vizuális Kép

Itt jön a játék gyengéje: a grafika. Bár a távoli nézetek kifejezetten szépnek tűnnek, a közeli karaktermodellek sajnos csúnyák és akadoznak, főleg ha kézi módban játszol. A textúrák nem igazán tündökölnek, és a játéktér részletei is kicsit póriasak. Az asset pop-in – amikor a tér minden szögből kitöltődik – sajnos jelen van, és elég zavaró tud lenni, amikor a semmiből bukkannak fel az új elemek.

De ha valaki nem ezzel akarja tölteni az idejét, akkor a lassú, stabil teljesítmény még mindig pozitívumként könyvelhető el.