N++

Történet? Minek az ide

Az N++-nak nincs története, és ezt teljesen nyíltan vállalja. A „story” menüpont gyakorlatilag egy poén: ninja vagy, szereted az aranyat, elképesztően gyors vagy, de emiatt mindössze másfél percig élsz. Szobákat szeretsz felfedezni, ötös csomagokban. Ennyi. Látszik, hogy a Metanet előbb megcsinált egy brutálisan jó precíziós platformert, majd utólag rámosolygott, és azt mondta: jó, legyen „történet” is.

És tényleg: az N++-nak nem narratíva kell, hanem mechanika és pályadizájn. Ezekből pedig bőven jutott.

A játék lényege: idő, arany, mozgás

Minden epizód célja egyszerű: elérni azt a bizonyos gombot, ami kinyitja a kijáratot, mielőtt a 90 másodperces élettartamom lejár. Az időt aranydarabok gyűjtésével toldhatom meg – mindegyik csak egy kicsit ad hozzá, de néha pont ez a pár tizedmásodperc választ el a sikertől vagy az újabb „Oops”-tól.

Ez falatnyi játékélmény a javából. Egy pálya gyakran pár másodperc alatt teljesíthető – még akkor is, ha közben húszszor meghalok. Ritkán érzem azt, hogy hosszú, fárasztó szekciókba ragadnék, hacsak nem direkt keresem a kihívást.

Ott van például a hardcore mód, ami teljesen más lelkiállapotot kíván. Itt a halál nem állítja meg az órát, az idő ketyeg tovább, és minden döntés súlyosabb: még begyűjtsek egy aranyat, vagy rohanjak a kijárat felé? Ez az üzemmód gyönyörűen mutatja meg, mennyire jól skálázható az alapötlet.

Egy gomb, rengeteg halál

Az akadályok listája hosszú: lézert lövő tornyok, önirányító rakéták, rád rontó robotok, aknák, halálos gömbök. És mindehhez egy darab ugrásgombod van.

Csakhogy ez az ugrásgomb mindent tud. Rövid nyomás: kis hopp. Hosszabb nyomás: ívelt szárnyalás. Megfelelő lendületből elrugaszkodva pedig konkrétan átrepülök a pályán. Az N++ teljes egészében a lendületről szól. Ha nincs meg, véged. Ha túl sok, akkor is.

A ninja mozgása szándékosan „lebegős”. Néha olyan, mintha egy elszabadult héliumos lufi lenne. Könnyű elsodródni, különösen analóg karral, és szűk aknamezőkön ez idegőrlő tud lenni. De ez nem hiba – ez a játék karaktere. A precízió itt nem steril pontosság, hanem finom kontroll a káosz felett.

Pályák, statisztikák, önmarcangolás

Vannak szobák, amelyek konkrétan arra születtek, hogy megőrjítsenek. Az aranydarabok szinte provokatívan vannak elhelyezve, és ha a 100%-ra hajtok, akkor nincs mese: mind kell. A statisztikai képernyő elképesztően részletes, ami tökéletes azoknak, akik szeretnek elemezni, optimalizálni, saját hibáikat boncolgatni.

Az arany és a haladás kozmetikai extrákat is nyit: új színek, sál a ninjára, zenei és színpaletta-váltások. Ezek nem nyúlnak bele a játékmenetbe, de jólesik egy kicsit „sajátommá” tenni az élményt.

Minimalizmus, ami működik

Az N++ vizuálisan letisztult, de gyönyörű. A ninja animációja kifejezetten elegáns, minden mozdulat vajpuha. A teljesítmény hibátlan, minden folyamatos. Egyetlen komolyabb kifogásom, hogy a karakter nagyon kicsi, és hosszabb játékmenetek során ez fáraszthatja a szemet.

De ez tényleg apróság.

Többjátékos móka

Ha egyedül túl sok lenne az önostorozás, ott a kooperatív és a versengő többjátékos mód. Barátokkal teljesen más arcát mutatja a játék: hirtelen nem csak a túlélés számít, hanem a gyorsaság, az útvonalválasztás, a kockázat. Remekül feldobja az élményt.

Zárás

Az N++ pontosan tudja, micsoda. Egyszerű mechanikákra épít, de elképesztő mélységet hoz ki belőlük. Rengeteg pálya, fokozatosan növekvő kihívás, testre szabhatóság és játékmódok sora biztosítja, hogy hosszú időre vissza-visszatérjek hozzá.

A lebegős irányítás néha bosszantó, de a halálok mindig látványosak – és ami a legfontosabb: sosem érzem igazságtalannak. Csak azt, hogy legközelebb jobban kell csinálnom.