MUJO

Kezdjük a jót

Elsőre még úgy tűnhet, hogy a MUJO igazán kellemes kis kirakós játék, amiben összegyűjtöd a színes blokkokat, hogy azokat eltüntesd. A szabályok egyszerűek, a játékos célja pedig annyi, hogy minél több egyforma színt gyűjtsön össze a rácson. És mint a legtöbb ilyen típusú játék, egyre nehezedő kihívásokkal és különböző, szórakoztató új karakterekkel találkozhatunk. A MUJO története egy görög mitológiai környezetbe ágyazva hozza el a különböző isteneket és azok különleges képességeit, miközben szórakoztató szórólapokat is gyűjthetünk. A szórakoztató grafika és a kellemes zene egyértelműen segítenek abban, hogy egy ideig elidőzzünk a játékban.

A gondok ott kezdődnek, ahol véget érhetne a szórakozás

De a dolgok hamar megváltoznak, amikor elkezdjük észrevenni, hogy a MUJO nem igazán volt felkészítve a Switch-re. A portálás olyan gyors és kényelmetlen, hogy az ember szinte már félti, hogy bármikor elfelejti, hogyan kell a játékot irányítani. A legnagyobb probléma, hogy a játékot még mindig portré módban jeleníti meg, miközben az egész képernyőt is el lehetett volna igazítani, hogy a képernyő teljes szélességét kihasználja. Nem elég, hogy a játékban maradtak a nagy, fekete sávok a bal és jobb oldalon, de a vezérlés is abszolút nem illeszkedik a konzolhoz.

A MUJO nem veszi észre a Switch új lehetőségeit, mint a testreszabott irányítás, a képernyőméretek megfelelő alkalmazása, vagy épp a jobb élmény érdekében történő optimalizálás. Az irányítás zötyögős, és bár a joy-conok egyes mozdulatai emlékeztetnek a régi Wii Remote technológiára, az eredmény igencsak elmarad az elvárttól. Az, hogy a játékot próbálják tablet módra is alkalmazni, nem segít sokat a szituáción, mivel az irányítás ekkor csak egy apró, összenyomott érintőképernyőn próbálhatunk navigálni.

Mégis van egy csavar: mikrotranzakciók a konzolos világban?

És akkor ott van a mikrotranzakciós rendszer. Miért van még mindig helye ilyen rendszernek egy fizetős Nintendo Switch játéknál? A játék eredetileg ingyenes volt mobilon, és most itt van a Switch verzió, ami az összes, régi ingyenes játékos rendszert magával hozza. A játékosoknak "energiát" kell költeniük, hogy a különböző blokkokat eltüntethessék, és ha elfogynak az energiák, várniuk kell, vagy akár pénzt is költhetnek a további játékhoz. Azt nem mondom, hogy az egész rendszer egy hatalmas átverés, de valahol kicsit már érződik a dolog mögött egy kis pofátlanság. Ha mindezek nem lennének elég zavaróak, az a tény, hogy a játék teljes árú játékként szerepel a Switch-en, még inkább elkeserítő.

Miért kell mindent ilyen gyorsan elkapkodni?

A MUJO gyakorlatilag nem tett semmit a portolás terén, hogy kihasználja a Switch erősségeit. Az egész játék egyszerűen semmi újat nem hozott, ami még érdekesebbé tette volna a konzolon. A történet és a karakterek próbálnak emlékezetesek lenni, de a teljesítmény és az irányítás problémái miatt inkább elkalandozol, mint hogy tényleg belemerülj a játékba. Az a tény, hogy a játékban maradtak a régi mobilos mikrotranzakciók és a kényszerű várakozás, egyszerűen nem passzol egy konzol élményéhez.

Záró gondolatok

A MUJO egy szép próbálkozás volt a mobiljátékok konzolra hozatalára, de sajnos mindent elrontott a felületes portolás és a túlzottan elavult játékmenet. Az ingyenes mobilos verzióhoz képest a teljes árat kifizetni úgy, hogy gyakorlatilag ugyanazt a tapasztalatot kapjuk, nem igazán fér bele a mai piacra. Ha valamit, akkor inkább ezt a játékot felejtsük el, vagy legalábbis várjunk egy igazi, értékes portra.