Super Tennis

A játékmenet – hogyan lehetne ezt teniszezésnek nevezni?

A Super Tennis játékmenete a legegyszerűbb értelemben sem a teniszezésre hasonlít. Az alapötlet, hogy a képernyőn megjelenő gombkombinációkat kell megnyomni, hogy a karaktered visszaüssön a labdával, bár jól hangzik egy gyors és egyszerű játékélményhez, igazából már az első pár meccs után is olyan érzésed lesz, mintha egy unalmas kattintgatós játékról lenne szó. Nincs igazi szabadság a játékmenetben, és bár a grafika szép, maga a játékmechanika szinte semmit nem ad a teniszezés élményéből.

A dolog neheze, hogy ez az egész olyan monoton és ismétlődő lesz, hogy már az első 2-3 meccs után elkezdesz unatkozni. Az egyetlen próbálkozás arra, hogy kicsit megváltoztassák a dolgokat, az időnkénti változó időjárás, ami elvileg megnehezíti a dolgodat, de valójában nem igazán befolyásolja, hogy mit látsz a képernyőn. A különböző gombkombinációk mindig ugyanazok, így egy idő után az egész a repetitív kattintgatásra redukálódik.

A látvány – szép, de már túlságosan elcsépelt

A grafika valójában egész kellemesre sikerült. A játék világos, színes, és a frame rate is jól van optimalizálva, így az egész élvezetes a szemnek. Azonban a pixeles stílus már annyira elcsépelt, hogy egy kicsit elvárnám, hogy a játék legalább próbáljon valami frisset hozni. A háttérben szereplő városok, mint London, New York, vagy éppen Area 51 (igen, tényleg) szórakoztatóak, de egy idő után a helyszínek nem elég változatosak, és nem igazán adnak új élményt.

A legnagyobb negatívum mégis a kommentátor hangja, ami az első néhány percben még vicces, de hamarosan egy olyan fárasztó, ismétlődő jellemzővé válik, amit csak a legkeményebb edzésre készült sportjátékosok bírnak elviselni. Még a legszórakoztatóbb meccsek is elveszíthetik a varázsukat, amikor már harmadszorra is ugyanazt a mondatot hallod.

Miért nem igazi teniszezés?

Ha a nevében szereplő tenisz valamit is jelent, akkor itt most igazi csalódás érhet. A játékmenet túl egyszerű ahhoz, hogy igazi kihívást jelentsen, és mivel a játék alapvetően a gombkombinációk gyors lenyomásáról szól, az a fajta élmény, amiért igazán szerettük a teniszes játékokat (pl. Virtua Tennis, vagy épp a Top Spin sorozatot), itt teljesen hiányzik. Az egész koncepció olyan, mintha egy gyors játékról lenne szó, amivel inkább egy kicsit megpihenhetsz, mintsem valódi sportélményt kapnál.

Sajnálatos módon még a különféle specializált kosztümök is, amiket a játék során feloldhatsz, nem adnak valódi motivációt a további játékra, mivel ezek csak kozmetikai változtatások, és semmi hatással nincsenek a játékmenetre. Ha ezeket a külsőségeket is felruházták volna valami funkcionális előnnyel, akkor talán a játék újabb szintre léphetett volna, de így maradunk a semmitmondó öltözködés mellett.