Locomoto

A játékmenet: vonatozás, amit mindenki szeretne, de nem biztos, hogy kibír

A Locomoto alapja egyszerű: te vagy a vonat vezetője, aki átszeli a vidék elbűvölő tájait, miközben antropomorf karakterek segítésére vállalkozol. A játék alapvetően az Animal Crossing és egy vonatszimulátor keveréke, csak itt a fő fókusz a közösségépítésen és a küldetések teljesítésén van. Kocsikat készítesz, utasokat fuvarozol, postát szállítasz – mindezt jutalmakért, amiket aztán berendezéshez és fejlesztésekhez használhatsz.

Az első pár órában mindez csodálatosan pihentető. Élveztem, hogy nem kell rohanni, és nyugodtan alkothatok, hogy a vonatomot minél szebbé varázsoljam, miközben a karakterek mindegyike saját kis történetével és problémáival szórakoztatott. Még a legapróbb, személyes csevej is megvolt, ami különleges hangulatot adott a játéknak. Kellemes, semmit sem sürgető légkör, amit az ember szívesen átél a nap végén.

A fáradtság nyomában: mi történik, ha túl sokáig ugyanazt csinálod?

Ám, ahogy a játék haladt, és a küldetések kezdtek ismétlődni, a varázs elillant. Bár a világ szép, a feladatok nem igazán változtak, és egy idő után már unalmassá váltak. Minden vonatút ugyanazt a forgatókönyvet követte: felveszel valakit, elviszed, küldetsorozat, kis pihenő, aztán újabb szállítás. Az időm pedig mintha megállt volna, és csak azért néztem meg a Switch-et, hogy megnézzem, mikor kell újra üzemanyagot pótolnom.

A legnagyobb probléma talán az, hogy egy idő után az ismétlődő ciklus nem nyújt valódi kikapcsolódást – inkább unalmassá válik. A vonatod irányítása nem mindig tökéletes, mivel a berendezés mozgatása furcsán merev, a kezelés néha egy kicsit ügyetlennek érződik. Az én tapasztalatom szerint a játék inkább egy hosszú, monotonná váló élmény lett, amely végül nem nyújtott annyi örömet, mint amennyit vártam tőle.

A karakterek és a testreszabás: mindenki imádja a vörös pandákat

Az egyik dolog, amiben a Locomoto igencsak jól teljesít, az a testreszabás. Különféle állati karakterek közül választhatsz, és a legnagyobb élvezet az, hogy olyan aranyos avatart hozhatsz létre, amilyet csak szeretnél. Én egy vörös pandát, Ruby-t választottam – mert hát ki tudna ellenállni annak a kis masnival ellátott pofinak? De nemcsak az avatarod öltöztetésében lelsz örömöt, hanem a vonatod berendezésében is. Azonban itt is akadtak zökkenők: a berendezést a rácsos, grid-alapú rendszerrel kellett mozgathatni, ami néha bosszantóan merevnek és ügyetlennek tűnt.

A grafika és teljesítmény: szép, de nem hibátlan

A játék színvilága kellemes, a pasztell színek nyugodt hangulatot adnak, de a Switch-en a teljesítmény nem a legjobb. A játéknak még az első napos patch után is akadtak teljesítményproblémái. Az FPS gyakran esett 30 alá, különösen akkor, amikor az időjárás változott vagy amikor a forgalmasabb állomásokon jártam. Ezen kívül voltak vizuális hibák is – például bőröndök megjelenése a síneken, karakterek, akik a levegőben jártak, vagy tárgyak, amelyek a karakterek belsejében bukkantak fel. Ha pedig Switch 2-t használsz, akkor legalább 60 fps-t élvezhetsz, amit már sokkal élvezetesebb tapasztalatként élheted meg.