Levelhead

Ritka az a „maker” játék, ahol nem az jut eszembe öt perc után, hogy inkább játszanék, mint szerkesztenék – a Levelhead pontosan ilyen.

Nem sztori, hanem ürügy – de működik

A történet nagyjából annyi, hogy egy GR-18 nevű csomagszállító robot vagyok, aki felkap egy pakkot, és eljuttatja a kijáratig. Ennyi. És ez teljesen rendben van. A sztori itt inkább keret, mint tartalom, viszont a játék humora meglepően betalált. A tréningmód túltolt, abszurd kis átvezetői többször megnevettettek – nem harsányan, inkább olyan „jó, ezt nem vártam” módon.

És már itt látszik, hogy a Levelhead nem fél energiát tenni abba, amit csinál. A tréningmód gyakorlatilag a kampány, de nem érződik kötelező oktatóvideónak. Valódi pályák, titkokkal, kihívással, miközben észrevétlenül tanít. Ez az a fajta hozzáállás, amit a régi jó kézikönyves időkben szerettünk: játszva tanulsz.

A csomag nem teher, hanem társ

A játékmenet alapja elsőre furcsán hangzik: vinni kell egy csomagot a pályákon keresztül. Féltem tőle, hogy escort mission-szagú lesz, de szerencsére szó sincs erről. A csomag eszköz, fegyver, lépcső, minden egyszerre. Sokszor konkrétan nélküle nem tudsz továbbjutni, és amikor elveszíted, azonnal hiányzik.

Az egész élmény inkább emlékeztetett a Super Mario Bros. 2-re vagy a régi NES-es Chip ’n Dale-re, mint bármilyen modern platformerre. A mozgás nem Mario-pontosságú, de korrekt, gyors, jól kézre áll. A robot ugrik, kapaszkodik, lendül, és a limitált képességek miatt a pályák is fókuszáltabbak. Nincs felesleges sallang, csak ritmus.

Maker, de közösséggel gondolkodva

A pályaszerkesztésnél jön ki igazán, mennyire átgondolt a Levelhead. A rendszer nem hagyja magára az alkotásaidat: az elkészült pályák egy „marketingosztályra” kerülnek, ahol játszhatják mások. Játszol mások pályáival, kapsz „exposure”-t, abból feljebb tolhatod a sajátjaidat. Ami beválik, bekerül a Towerbe, ahol már válogatott tartalom fut.

Ez nem csak okos, hanem motiváló. Nem érzed azt, hogy a pályád eltűnik az internet süllyesztőjében. A napi kihívások, ahol limitált eszközkészlettel kell pályát építeni, különösen jók: kreatívak, és észrevétlenül tanítják a jó pályatervezést. Itt konkrétan azt éreztem, hogy „na, erre valaki gondolt”.

Szerkesztés Switch-en: nem ideális, de működik

A Levelhead egyértelműen PC-ről érkezett, és ez érződik az editoron. Kontrollerrel használható, korrekt, de nem szerelmes élmény. Stylusszal sokkal jobb, viszont a menürendszer memorizálása így is időt kér. Szerencsére minden instrukció mindig ott van a képernyőn, és a pályákba való ki-be ugrálás gyors és fájdalommentes.

A kulcs az, hogy nem dob be a mélyvízbe. Ha végigcsinálod a tréninget, pontosan érted majd, mit miért csinálsz. Onnantól tényleg csak a fantáziád szab határt, ami konzolon ritka mondat.

Zárás

A Levelhead nálam azért működött, mert nem csak egy „Mario Maker-klón”, hanem egy önálló gondolkodású platformjáték, amiben a készítés és a játszás egyenrangú. Akkor is szórakoztató, ha soha nem építesz semmit, de ha belemész az alkotásba, meglepően mély és barátságos rendszer vár.

Nem biztos, hogy letaszítja a trónról a Mariót, de nem is kell neki. Elég, hogy emlékeztet rá: a maker műfaj nem egyenlő egyetlen névvel.