Katamari Damacy REROLL

Az eredeti 2004-ben jelent meg PlayStation 2-re, és azonnal kilógott mindenhonnan. Egy tokiói középiskolai dizájnversenyből nőtte ki magát, és olyan élményt adott, amire akkoriban nem nagyon volt felkészülve senki. Csillagok eltűnnek az égről, mert a Kozmosz Királya véletlenül leverte őket – most pedig a hercegnek kell újragyúrnia az univerzumot… gombostűkből, radírokból és emberekből.

A világ legjobb szemete

A játékmenet papíron nevetségesen egyszerű: gurítasz egy labdát, és ami kisebb nálad, az rátapad. Minél több cucc tapad rá, annál nagyobb lesz a labda. Minél nagyobb a labda, annál nagyobb dolgokat tudsz felszedni. És minél nagyobb a labda, annál kevésbé ordít veled apád, a Kozmosz Királya.

A gyakorlatban viszont ez egy meglepően finom egyensúlyjáték. A lendület, a domborzat, a tárgyak formája mind számít. Egy ceruza még jól jön, de máris billeg tőle a golyó. Egy macska pedig konkrét veszélyforrás. Az első pár órában a világ tele van apró, mégis fenyegető lényekkel – csigákkal, állatokkal, bútorokkal –, amik simán tönkretehetik az addigi munkádat.

Ez az állandó küzdelem a kontroll és a káosz között adja a Katamari igazi ízét.

Irányítás: szándékosan kényelmetlen

Ha most játszol vele először, a két analóg karos irányítás biztosan furcsa lesz. Nem „rossz”, hanem direkt ügyetlen. Finom mozdulatok, apró korrekciók, sok bénázás. Polcokon, asztalokon egyensúlyozni kifejezetten stresszes tud lenni – egészen addig, amíg rá nem érzel.

És amikor ráérzel, a játék meglepően meditatív lesz. Gurulsz, nősz, haladsz, és egyszer csak azon kapod magad, hogy fél mosollyal az arcodon optimalizálod a szeméthalmot.

Switch-en ráadásul ott vannak a giroszkópos Joy-Con vezérlések is. Két kézzel hadonászni, miközben egy házméretű katamarit próbálsz egyben tartani? Teljesen őrült. Teljesen Katamari. Nem mindenkinek lesz precíz elég, de hangulatban tökéletesen passzol.

Módok, amik kiállták az idő próbáját

A Make a Star a gerinc: időre kell egy bizonyos méretet elérned, miközben apád ítélkezik. A Score Attack a pontvadászoknak szól, az Endless pedig egyszerűen hagy gurulni, ameddig csak akarsz.

Nem modernizálták túl, nem pakolták tele felesleges extrákkal – és ez így van jól. Ez a játék pont attól működik, hogy nem akar több lenni annál, ami.

Látvány és hangulat – kortalan őrület

A low-poly grafika miatt a Katamari sosem nézett ki „régi játéknak”, és a Reroll ezt csak finoman simítja ki. A teljesítmény Switch-en hibátlan, kéziben és dokkolva is stabil, és őszintén: ránézésre simán elmenne egy mai japán indie címnek.

A zene pedig… nos, Katamari-zene. Funky, bolondos, fülbemászó, és tökéletesen alátámasztja azt az abszurd világot, ahol egy herceg görgeti össze az emberiséget egy csillaggá. Van benne valami Monty Pythonos, valami szándékosan komolytalan, ami ritka kincs.

Zárás

A Katamari Damacy Reroll tökéletes ellenpélda arra, amikor a nosztalgia csak üres marketing. Ez a játék nem öregedett. A mechanikái ma is működnek, a hangulata ma is egyedi, és az egész élmény ma is felszabadító.

Ha valaha is játszottál vele, ez a legjobb alkalom a visszatérésre. Ha pedig eddig kimaradt, akkor most végre bepótolhatod – jobb formában, mint valaha. A Switch-verzió nemcsak korrekt, hanem egyenesen ideális otthon a Katamarinak.