JackQuest: Tale Of The Sword

Ez az a játék, ami nem akar hosszasan mesélni, inkább azonnal a kezedbe nyom egy kardot, és közli: menj, ugrálj, csapj oda, majd gondolkodj később.

Egy kard, ami túl nagy, de pont jó

Jack egy pixeles figura, aki egy akkora, beszélő kardot cipel magával, hogy Cloud Strife csak csendben bólogatna elismerően. A sztori nagyjából annyi, amennyit egy szalvétára fel lehet firkantani: elrabolják a lányt, menj, mentsd meg. Nincs csavar, nincs mély dráma, és ezt a játék szemrebbenés nélkül fel is vállalja.

A párbeszédek sajnos nem nőnek fel a feladathoz. Funkcionálisak, de ötlettelenek, és gyakran olyan érzésem volt, mintha csak kötelező jelleggel lennének ott. Szerencsére a JackQuest sem próbálja elhitetni, hogy ezek miatt kellene maradnom.

A mozgás viszi a hátán az egészet

A játék igazi ereje a játékmenet. Az irányítás feszes, pontos, és azonnal bizalmat ébreszt. Ugrani jó érzés, támadni még jobb. A falugrás külön kiemelendő: az a fajta mechanika, ami sok játékban inkább nyűg, itt viszont öröm. Folyamatosan azt éreztem, hogy a karakter pontosan azt csinálja, amit szeretnék, se többet, se kevesebbet.

Bár van több fegyver és képesség, gyakran visszatértem az alap kardhoz. Egyszerűen túl jó a súlya és a visszajelzése. A speciális mozdulatok sem csak dísznek vannak, szorult helyzetben valóban meg tudják menteni a bőrödet.

Metroidvania íz, mértékkel

A világ egy nagy, összefüggő labirintus, ami időről időre visszakényszerít már ismert területekre. Nem egy komplex metroidvania, de pont annyit ad ebből az érzésből, hogy a felfedezésnek legyen értelme. Új képesség, új útvonal, új titok – klasszikus recept, tisztességesen elkészítve.

Az ellenfelek dizájnja kifejezetten szerethető, a pixeles stílus pedig jól áll a játéknak. A főellenfelek látványosak, de gyorsan kiismerhetők. Amint rájössz a mintára, már csak végre kell hajtani – ami nem feltétlen baj, csak nem is túl emlékezetes.

Hangulat, ami nosztalgiát idéz

A zene hozza a klasszikus, régi vágású platformer hangulatot, és jól illik a látványhoz. Jack folyamatos nyögései és csapás-hangjai viszont egy idő után fárasztóvá válnak. Nem végzetes probléma, de hosszabb etapoknál már észrevehető.

Zárás

A JackQuest nem akar több lenni annál, ami: egy lendületes, jól irányítható, pixeles platformer. Nem újít, nem lep meg, de amit csinál, azt megbízhatóan és élvezetesen teszi. Ez az a fajta játék, amit egy húzós nap után jólesik elővenni, végigszaladni pár pályán, és elégedetten letenni.