Horrid Henry's Krazy Karts

A Játékmenet: Klaszszikus Kartozás, De Kicsit Oldalnézetből

Ez a játék nem próbálja meg kitalálni újra a gokartozás műfaját. Ha már játszottál Mario Kart-al, akkor az alapötlet ismerős lesz: versenyezz, gyűjts össze power-upokat, és próbálj meg előbb átérni a célvonalon, mint az ellenfeleid. Az egyetlen különbség, hogy a kamera nem követ minket hátulról, hanem oldalról nézzük a versenyt, így a "karting" inkább egy 2D-s Excitebike érzést ad, mintsem a hagyományos 3D-s versenyeket.

A játékmenet elég egyszerű: a kocsik csak előre haladnak, és az egyetlen dolog, amit a kormányzással csinálhatunk, az az irányítás a pályán és a felfrissítő ugrások, amikkel elkerülhetjük az akadályokat. A legnagyobb újítás a T-Rex szupererő, ami egy kis "béna Mario Kart csillag" mechanizmus – egy kis invincibilitás, amivel a versenyt simán megnyerhetjük, de ennyi.

A pályák egysíkúak, és bár az ugrások és akadályok tényleg próbálnak extra élményt adni, nem túl nehezek, és igazán nem kényszerítenek igazi taktikázásra. Ahogy haladsz előre, unlockolhatsz új fegyvereket és képességeket, mint például a papíralapú repülőgépeket, amikkel letarolhatod az ellenfeleket, vagy az ugró rugókat, amik segítenek átugrani az akadályokon. Mindezek jól jönnek, de nem igazán forradalmasítják a játékélményt.

A Történet: Akadályok, Ugrások és... Ennyi

Horrid Henry már sokak számára egy ismert figura. A karakter szórakoztató, szarkasztikus és pimasz, és biztosan vannak rajongói, akik élvezni fogják ezt a fajta egyszerű szórakozást. Az egész sztori nem más, mint egy kis szórakoztató versenyzés és a népszerű karakterek közötti interakciók. De ennyi. A játék története és annak mélysége annyira egyszerű, hogy igazából nem is érdemes túl sokat várni tőle. Szerencsére, a szórakoztatás nem is annyira ezen múlik, hanem azon, hogy a gyerekek élvezhessék a játékot, amit a kedvencük főszereplésével játszhatnak.

A Grafika és A Hangulat: Aranyos, De Semmi Több

A grafikával nincs semmi baj, és el kell ismerni, hogy a karakterek és a világot körülvevő dizájn elég szórakoztató. A játék világának színei, a tiszta és barátságos pixel art stílus teljesen megfelel annak, amit elvárunk egy gyerekeknek készült játéktól. De mi van a háttérrel? Bár a pályák egész jól néznek ki, és a játék világának színei kifejezetten üdítőek, az animációk nem elég simák, és a játék egy idő után monotonná válik.

A szinkronhangok aranyosak, de amikor a kis karakterek folyamatosan sóhajtoznak és nyögnek a versenyek közepette, az már inkább zavaró, mint szórakoztató. És hát... a zene is tökéletesen passzol a háttérhez: szórakoztató, de végül unalmassá válik, mivel nem igazán változik meg.

A Játékmenet Hiányosságai: Néhány Képesség, Ami Csak Töltelék

A minijátékok, amelyek elérhetők a játékban, elég unalmasak. Néhány egy-egy egyszerű feladatot ad, de ezek sem segítenek abban, hogy valóban hosszú távon szórakoztatóvá váljon a játék. Egyes fegyverek – mint a papírlap repülőgépek – egyszerűen nem illenek igazán a játékmenethez, és inkább csak kitöltik az időt, mintsem hogy hozzáadnának valami igazán izgalmasat.

A legnagyobb probléma, hogy bár a játéknak van egy könnyed, barátságos hangulata, a pályák gyorsan ismétlődnek, és hamar rájössz, hogy bár az elején szórakoztató volt, a játékos készség és stratégia nem igazán ad okot a hosszú távú motivációra.