Has-Been Heroes

A "hősködés" új formája

A sztori, amit a Has-Been Heroes felvázol, egyébként elég szórakoztató: egy kis királyságot védelmező hőscsapatot, akik most már csak a hercegnőket kísérhetik el az iskolába. A hőseink már nem olyan fényesek, mint régen – nincsenek már dicsőséges csaták, csak az átlagos hétköznapok, ahol ők tulajdonképpen egy dicsőség nélküli járókelő őrei. Az egész játék hangulata egy szórakoztató gúnyolódás a hősi eszmékről, amik helyett inkább a komikus és kiszolgáltatott oldalukat mutatja be. Ez mind szép és jó, de a játékmenet nem tudja fenntartani azt a szintű frissességet, amit a sztori egyébként ígér.

Harcban, mint egy tornádó... de nem jó értelemben

A harcok egy érdekes koncepciót hoznak, amiben három sorban kell irányítani a karaktereinket, miközben az ellenségek egy-egy sorban vonulnak. Az akciók egyes karakterek ideje alatt történnek, szóval a taktikai időzítés kulcsfontosságú. Képzeld el a Plants Vs. Zombies típusú tower defense harcot, ahol nemcsak a megfelelő helyre kell tenned a karaktereidet, hanem az ő képességeiket is ügyesen kell használnod.

A probléma viszont az, hogy a kontrollok olyan zűrösek, hogy az ember legszívesebben az irányítást helyezné el a játék legnagyobb ellenfeleként. Ahelyett, hogy egy egyszerű gombnyomással választanád ki a karaktert és irányítanád, itt a három sor irányítja a dolgokat, amit az X, Y és B gombokkal tudsz aktiválni. Ez a rendszer nem rossz ötlet, de a megvalósítása igencsak kaotikus. A harcok folyamán gyakran azt éreztem, hogy elvesztettem a ritmust, és egy-egy gyors akciónál vagy túl lassan reagáltam, vagy egyszerűen csak nem kaptam el a megfelelő karaktert a megfelelő időben.

A roguelike és a véletlen – inkább sors, mint stratégia

A roguelike elemeket beépíteni egy RPG-be jól hangzik, de itt valahogy nem teljesen találják el. A pályák és az ellenségek random generálódnak, ami az egyik pillanatban izgalmasnak tűnik, de a másik pillanatban teljesen elborít. Bár nem egy szimpla felfedezős játékról van szó, a nagy véletlenre bízott mechanika egy-egy nagyon nehéz vagy épp unalmas futást eredményezhet. Az ember próbálja összeszedni magát, építeni a karaktereit, majd egy pillanat alatt az egész menete eldőlhet egy peches döntés vagy a szerencse végzetes hiánya miatt. Itt inkább úgy érződik, hogy nem a saját hibáink miatt bukunk el, hanem mert a játék egyszerűen nem akarja, hogy nyerjünk. Ez nem túl jó érzés, főleg amikor valósan érezhető, hogy a játéknak nem a kihívás a célja, hanem hogy frusztráljon minket.

Az atmoszféra és a grafika – igyekezett, de nem jött össze

A grafika és az atmoszféra egyébként egész jó: a sötét, kicsit borongós fantasy világ és a színes, dinamikus karakterek ötletesen kiemelik a játék különleges hangulatát. A zene szintén passzol a hangulathoz, de sajnos mindezek mellett a teljesítmény és a technikai megvalósítás annyira gyenge, hogy a látvány kicsit sem tudja feloldani a játék egyéb hibáit. A hosszú töltési képernyők és a grafikában előforduló homályos textúrák nem segítenek a játék élvezhetőségén. Az egész olyan, mintha egy közepes grafikai szinten futó játékot próbáltak volna nagy ötletekkel feljavítani, de a technikai hibák túl sokat rontanak rajta.

Értékelés: 5 / 10 - Közepes

A Has-Been Heroes egy szórakoztató próbálkozás, ami alapvetően jó ötletekkel rendelkezik, de nem tudja teljes mértékben kiaknázni azokat. Ha szereted a roguelike és a taktikai harcokat, akkor még érdemes kipróbálni, de ha zökkenőmentes élményt keresel, akkor könnyen csalódhatsz benne.