Gunvolt Chronicles: Luminous Avenger iX 2

Az élmény

A történet nem egy bonyolult szövevény, de mégis van benne valami, ami rásegíti az embert, hogy átvészelje a különféle pályákat. Copen, a főhős, épp egy rejtélyes fegyver nyomába ered, amit a világ másik felén talált. Mint mindig, jönnek a robotok, meg a fura világok, amiket egy-egy ütős harccal próbálunk leküzdeni. A sztori elég egyszerű, a világ szépen fel van építve, de ha túl sokat agyalsz rajta, akkor könnyen elveszhet a varázs, és a nyilvánvalóan nem túl komoly szándékok miatt nem is kérhetjük számon az érdemi mélységet.

Ami igazán szórakoztató az iX 2-ben, az maga a játékmenet. A harc gyors, pörgős, Copen mozgása lendületes, és az egész egyfajta "megoldom most, mindent befejezek egy gyors menetben" érzést ad. Az irányítás reszponzív, és igazából a harcokban van az igazi szórakozás, ahol a különböző képességek és a gyors dashes segítségével még a legnehezebb ellenségeket is könnyedén elintézheted. Az alap mechanizmusok egyszerűek, de nagyon szórakoztatóak, ahogy a Mega Man-es hagyományhoz híven, minden egyes boss legyőzésével új fegyvereket kapunk, amik a következő ellenségeket könnyebben elbánják.

A nehézség és a játékmenet

A játék legnagyobb hibája a hosszúság. Egy-egy pálya talán 10 percig tart, ha nem vagy túl ügyetlen, és ez az élmény gyorsan elérhet egy véget, ami különösen frusztráló, ha figyelembe vesszük, hogy a játék útközben megpróbálna másra is rávenni minket: újabb próbálkozások, jobb rangok, a legjobb teljesítmény elérése. De igazából ezt a "tökéletes futás" érzést nem tudja olyan mértékben kihozni, mint mondjuk a Mega Man Zero sorozat.

A Kudos rendszere a játék egyik érdekes mechanizmusa, ahol ha eléred a megfelelő pontszámot, akkor különleges "Overdrive" módba kapcsolhatsz, és pöröghetsz, mint egy gép. Ha túl sokáig tartogatod a Kudos-t, akkor viszont nagyot buksz, ha meghalsz. Ez egy klasszikus "kockázat-nyereség" rendszer, de hamar kiderül, hogy sokkal jobb ötlet a pontos teljesítmény elérésére összpontosítani, mintsem a folyamatos "taktikai" rizikóval játszani.

A grafika és hang

A vizuális stílus egyértelműen jól sikerült. A karakterek és a hátterek részletesek, az animációk folyamatosan gördülnek, és bár a grafikák nem hoznak semmi földöntúlit, nem is tűnnek elavultnak. A boss fightok látványosak, színesek, és az egész küzdelem valóban kiemelkedő pillanatai a játéknak. A zene ugyan hozza a megfelelő tempót, de olyan érzésünk volt, mintha már hallottuk volna mindet valahol. A japán és angol hangok is kellően szórakoztatóak, bár egyesek lehet, hogy nem kedvelik majd az angol változatot, de szerencsére választható az eredeti nyelv.