Graveyard Keeper

Hogy egy temetkezési menedzser játékban eltűnt holttestekkel, emberi belsőségekkel és boszorkányégetéssel foglalkozzunk? Elég fura döntésnek tűnik, de az édes abszurdum, amit a Graveyard Keeper kínál, képes megfogni még azokat is, akik inkább a megszokott farmos-dolgos rutinokat keresik. Igen, egy temetkezési menedzser játékban, ahol a hullák az apró részletek, és nem a kis házikedvencek.

Játékmenet – Ahol a rutinfeladatok is kegyetlenek

A játéknak van egy elég érdekes belépője: egy szerencsétlen autóbaleset után egy középkori faluba kerülünk, és egy isteni csapás következtében mi leszünk a temetkezési menedzser, a Graveyard Keeper. Hirtelen azt találjuk magunkat, hogy megrendeléseket kapunk egy beszélő szamártól, akivel nekivágunk a holttestek boncolásának, a húsok feldolgozásának és eladásának. Mindezt egy sötét humorú, teljesen megőrült világban. Milyen játék ez? Ne kérdezd, csak játssz vele, és majd megérted!

A Graveyard Keeper igazi erőssége abban rejlik, hogy a mindennapos feladatokat elképesztően hosszúra nyújtja. Ha valamit el akarsz érni, az mindig "csak egy kicsit" több munkát igényel, mint amennyit szeretnél. Itt nem elég csak a temetőt tisztán tartani vagy a holttesteket eltemetni: gyakran egész órákat kell pörögnöd az alapvető dolgokon, míg elérsz a fontosabb feladatokhoz. Szereted a grindelést? Akkor örülni fogsz a játék mechanizmusának!

Az egész tempóval kapcsolatban az a legnagyobb problémám, hogy a játék minden feladatot az idegeidre megy. Szeretnél csak egy kicsit haladni? Na, akkor jó sok időt kell pazarolnod ahhoz, hogy egy egyszerű küldetést végrehajts. A karakterek is teljesen lelassítják a dolgot: mindenki máshoz futkározik, mindig új dolgokba ütközöl, és mire elérnél a következő lépéshez, már annyi más dologba is belevágtál, hogy már szinte elfelejted, mi is volt az eredeti célod. A játék ritmusát úgy érzem, hogy a régi klasszikus grindelős szerepjátékok ihlették, amik egyesek szerint "szórakoztatóan frusztrálóak".

A karakterek – Egy beszélő koponyával a válladon

Ami mégis kiemeli a játékot, az a szarkasztikus, de rendkívül szórakoztató párbeszédek. A beszélő koponya, Gerry, ami kezdetben csak egy fura kis mellékszereplőnek tűnik, valójában az egyik legjobb karakter a játékban. A humor és a karakterek világában elég nehéz találni olyan mélységet, ami egy szimpla grindelős játékban megvan, de itt minden egyes szereplő képes olyan pillanatokat adni, amire szívesen emlékszel.

A játék végtelenül repetitív feladatai, mint a fa vágása, testek boncolása, szántás – és a felépítésük egy kicsit sem gyorsul fel az idők folyamán – egy pillanatra sem unalmasak, de a tempó miatt inkább megterhelővé válhatnak. A legtöbb küldetés, amit elindítasz, több órán keresztül egy-egy kis lépést jelent, ami elég gyorsan frusztráló lehet. Miért? Mert hiába szórakoztató a karakterek személyisége, a rengeteg grindelős feladat már-már egy mókuskerékké válik.

A Switch port – Tényleg működik?

A Graveyard Keeper Switch portja kifejezetten furcsa, mert bár a játék alapvetően egy pick-up-and-play típusú játék lenne, a haladás lassúsága és a mindenhol elhúzódó grindelés miatt sokkal inkább érezhetjük azt, hogy ideálisabban működne hosszabb, ülős órák alatt, otthon, a kanapén. Az, hogy ezt a felfogást sikerült átemelni egy hordozható verzióba, elég érdekes, és nem is biztos, hogy mindenki el fogja tudni viselni. A gyors, rövid játékoknál a Graveyard Keeper inkább csalódást okozhat.

Zárás – Jó, de nem mindenki számára

Bár a Graveyard Keeper egy igazi szórakoztató játék, ami különlegessé teszi a megszokott RPG mechanizmusokat, valahogy mégis túlságosan lelassítja a haladást ahhoz, hogy mindenki élvezhesse. A játék egy kiváló történetet mesél el, szórakoztató karakterekkel és humorral, de az a végtelen grindelés és a monotonitás, ami az egyes feladatokkal jön, gyorsan az idegeidre megy. Ha tudod, mit vársz, és szereted a kicsit nehézkesebb, de szerethető karakterekkel tarkított grindelős játékokat, akkor a Graveyard Keeper egy tökéletes választás lehet.