Galaxy Fight: Universal Warriors

Űr, harc, és egy nagy sóhaj

A cím nem hazudik: sci-fi bunyóról van szó. Bolygóról bolygóra ugrálunk, a szereplőgárda pedig olyan, mintha egy gyerek rajzfüzetéből tépték volna ki. Van robot, űrnindzsa, és persze egy macskalány, akinek a fizikája inkább a Dead or Alive világából érkezett, mintsem egy sci-fi arénából. Igen, a célközönség már 1995-ben is teljesen egyértelmű volt.

A gond ott kezdődik, hogy a harcrendszer még ehhez képest is fájdalmasan leegyszerűsített. Három támadógomb van, amelyek kontextustól függően hol rúgások, hol ütések. Ez egy csapásra kivágja azt a taktikai réteget, amit már a Street Fighter II is alapnak tekintett. Nincsenek szuper támadások, nincs igazi erőforrás-kezelés, csak dash előre-hátra, és kész.

1995-ben ez már bocsánatos bűnnek sem volt nevezhető.

Végtelen pálya, véges élmény

Az egyetlen igazán különleges ötlet, hogy a pályák végtelenül loopolnak, így nem lehet sarokba szorítani az ellenfelet. Papíron érdekes. Gyakorlatban… pár meccs után már nem oszt, nem szoroz. Nem változtatja meg a harc dinamikáját annyira, hogy feledtesse a mechanikák szűkösségét.

Az MI meglepően agresszív, már alapbeállításon is. Az első körökben ez még kihívásnak tűnik, aztán hamar rájössz, hogy elég pár alap kombót ismételgetni, és a gép szépen belesétál. Mélység? Kreatív játék? Ugyan már.

Karakterek: jó ötletek, rossz megvalósítás

A Sunsoftot illeti egy kis dicséret: legalább nem a szokásos utcai bunyós–karatebajnok felhozatalt kaptuk. Musafar robotja például erősen emlékeztet a RoboCop 2-es „Mk 2” verziójára, Kazuma, az űrnindzsa pedig tényleg menő. A gond az, hogy rajtuk kívül szinte mindenki felejthető.

• Rolf, a „főhős”, úgy néz ki, mint egy szerencsétlen űrturista.
• Roomi idegesítő, és inkább zavaró, mint emlékezetes.
• G-Done pedig egy szemüveges földi verőlegény, aki mintha egy teljesen más játékból tévedt volna ide.

Látványban korrekt, de beszédes, hogy a női karakterek több animációs frame-et kaptak, mint a férfiak. A Sunsoft pontosan tudta, kik álltak akkoriban az automaták előtt.

Játszani vele? Rövid ideig elmegy

A legnagyobb baj az, hogy egyik karakter sem igazán jó érzés. A mozdulatkészletek szegényesek, a háromgombos rendszer szűk keretet ad, és semmi nem ösztönöz kísérletezésre. Pár óra után azon kapod magad, hogy inkább elindítanád a King of Fighters ’98-at vagy a Samurai Shodown IV-et – már csak azért is, hogy emlékeztesd magad, mennyire más ligában játszottak ezek.

Zárás

A Galaxy Fight nem ronda, nem játszhatatlan, és rövid ideig még szórakoztató is lehet. De ennyi. A fantáziátlan karakterek, a lapos harcrendszer és a meglepetések teljes hiánya miatt ma már nehéz bármilyen indokot találni arra, hogy miért ezt válaszd a Switch kínálatából.

A Sunsoft később bizonyította, hogy tud sokkal jobbat is. Ha ebből a korszakból akarsz valamit tőlük, inkább a Waku Waku 7-et vedd elő. Ha pedig általában keresel jó 2D verekedős játékot, a Galaxy Fight maximum akkor kerülhet szóba, ha megszállott Neo Geo-gyűjtő vagy.