Five Nights At Freddy's 3

A ház, ahol minden kísért

A történet alapvetően változatlan: újra egy elhagyatott helyszínen vagyunk, ahol valami nem stimmel, és ismét egyedül kell megoldanunk a problémákat. Ezúttal a Fazbear’s Fright nevű horror tematikájú attrakciót kell felügyelnünk, ami a korábbi játékok eseményeire épít. Az egyik legnagyobb csavar, hogy nem csupán régi, elromlott animatronikusokkal kell szembenéznünk, hanem egy újabb gép, Springtrap is felbukkan, akinek a mozgását folyamatosan figyelni kell. Ahhoz, hogy életben maradjunk, az egyetlen védelmünk az, hogy hangot adunk ki, amivel eltereljük a figyelmet.

Ez a mechanika, hogy mindössze egyetlen ellenfélre koncentrálhatunk, igazán egyszerűvé és kicsit monotonná teszi a játékmenetet. A korábbi részekben a gyors reakciók és a több ellenfél folyamatos jelenléte adta a pánikot, de most minden sokkal kiszámíthatóbbá vált. A félelem már nem az ismeretlenből, hanem a túlzott ismétlésből fakad, ami lassan kezd unalmassá válni.

Az egyszerűség határa

A játékmenet egyszerűsödése bizonyos szempontból jónak mondható, mert valóban a készségre épít – mikor és hová helyezed el a hangot, hogy eltérítsd az animatróniát. De egy idő után, amikor az egyetlen dolog, amit csinálunk, az a kamera figyelése és egy hang elindítása, rájövünk, hogy ez túl könnyedén válik rutinná. Az, hogy egyetlen egy ellenfél van, aki nem igényel semmiféle különösebb taktikázást, csökkenti a játék feszültségét. A korábbi részekben a különféle rémisztő gépek hatalmas fenyegetést jelentettek, de itt a félelem már nem annyira valós.

A jump scare-ek, amik a sorozat védjegyévé váltak, most már szinte kiszámíthatóak. Mivel egyetlen szereplőre kell koncentrálnunk, minden egyes alkalommal tudjuk, hogy mikor kell rá számítani. És amikor Freddy elvonul a kis ablak előtt, már biztosak vagyunk benne, hogy egy-két másodpercen belül szembesülünk vele. Ezen a ponton a széria már nem képes ugyanazokat az izgalmakat és rémületet hozni, mint annak idején.

Az atmoszféra még mindig működik

A grafikák és a hangok viszont továbbra is a _Five Nights at Freddy’s_ szériától megszokottan jól sikerültek. A helyszín, a rozsdás folyosók, az üres szemű animatronikus fejek, a villogó fények mind-mind hozzák azt a borongós hangulatot, amit egy horrorjátéknál elvárunk. Bár a feszültség nem olyan erős, mint korábban, a dizájnok jól dolgoznak a megfelelő atmoszféra megteremtésében. Azonban az audio tervezés gyengébb, mint az előző részekben. A jump scare-ekhez használt hangeffektusok nem elég erősek ahhoz, hogy igazán felrázzanak minket, így a félelem sokkal inkább egy kiszámítható, mintsem igazi megdöbbentő élmény.

A végeredmény: egy hullámvölgy

A _Five Nights at Freddy’s 3_ egy szórakoztató, de nem különösebben izgalmas játék. A grafika és a hangzás megmarad az előző részek szintjén, de a játékmenetben bekövetkező egyszerűsítés és a félelem csökkenése miatt már nem sikerül ugyanazokat a hatásokat elérni. A lassú tempó és az egyetlen animatronikus szörny fókuszálása miatt a játék már nem tudja azt a borzongást adni, amit korábban a gyors reakciók és az állandó veszély okozott.