CastleStorm

A CastleStorm egy olyan játék, amit talán el is hagyhatnánk a "tornyos" kategóriában, de ahogy felpörög a tempó, és elönti az embert az a szinte mesebeli harci hangulat, rájössz, hogy itt valami igazán működik.

Bevezetés

Gyakran elgondolkodom, mi lehet az, ami egy "régi motoros" játékosnak tényleg sikerélményt ad? Olyan játékélmény, ami nem csak mechanikák összességére épít, hanem valami többet ad. Nos, a CastleStorm nem akart semmi újat feltalálni, de amit csinál, az zseniálisan szórakoztató.

Játékmenet - Kisebb káosz, nagyobb élmény

A történet maga nem egy Shakespearei mestermű, sőt, inkább egy szombat reggeli mese: királyok, vikingek, és az örök háború. Van benne egy kis humor, amitől előfordul, hogy mosolyt csal az arcodra, de ha túl komolyan veszed, akkor könnyen le is cselezheted magad. De igazából a sztori nem is számít, mert amit a játék ad, az nem egy irodalmi élmény, hanem egy pörgős, katapultos, egységvezérelt háború, ami akkor működik a legjobban, amikor nem akarod túlagyalni.

A játékmenet elég komplex, de nem úgy, hogy megőrülsz tőle. A feladatod egyszerű: dönts el, hogy te most felrobbantod az ellenséges várat, vagy elkapod a zászlóját és visszaviszed a saját váradhoz. A ballista, amit te irányítasz, egy igazi kis varázslat, amivel mindenféle projectilest lőhetsz – a sima dárdáktól kezdve a Mjolnir villámain át egészen a robbanó almákig. Az alap felállás nem bonyolult, de ahogy egyre jobban megismered a játékmenetet, úgy egyre több lehetőséged nyílik a taktikai mélységek felfedezésére.

Az igazi csavar, hogy miközben az ellenséget próbálod szétlőni, folyamatosan figyelned kell a saját váradat is, ami a csata közepén, a semmi közepén is küzd az invázióval. Elég elvetemült feladat, amikor a levegőben a sárkányok csapnak le rád, a földön pedig az ellenség katonái próbálják elvinni a zászlódat.

A játékot gyorsan magába szippantja az ember, és miközben folyamatosan új egységeket, varázslatokat és hősöket unlockolsz, mindegyik új szint egy újabb motivációt ad, hogy "na, csak még egy menet". És valóban, sosem érzed, hogy a játék megakadna. Mindig van új kihívás, új szakasz, és minden új lépésben ott a kis adag friss élmény, amitől a következő szint még szórakoztatóbb lesz, mint az előző.

Miért működik?

A CastleStorm egy olyan játék, ami pontosan tudja, mit akar elérni, és ezt rendkívül jól végzi. Mivel a játékmenet egyre gyorsabbá és pörgősebbé válik, szinte adja magát, hogy elkapjon a flow-élmény. A meccsek gyorsak, de nem zavaróan pörögnek. Nincs olyan érzésed, hogy túl hosszú lenne, de közben nem is túl gyors. Valami azt mondja, hogy pont elég időd van mindenre, ami miatt a következő döntésed valóban fontossá válik. Tökéletes tempó.

A kastélyépítési rendszer is érdekes, lehetőség van új "szobákat" építeni, ami passzívan segíti a harcot. A legjobb benne az, hogy miközben építesz, közben nem tudhatod biztosan, hogy az ellenség nem fogja-e a várad legfontosabb részeit egyszerűen romba dönteni. Egy igazi "kockázat-nyereség" játék, és bár a tervezés nem feltétlenül bonyolult, néha mégis megizzadhatsz, hogy mi legyen az elsődleges szempont: védelem vagy támadás.

A gyengeségek - Itt van a csapda

Most jön a feketeleves. Ha létezik igazi gyengesége a játéknak, akkor az a kontrollok körül van. A ballista irányítása – az alapvető akció – egyáltalán nem egyszerű. Az irányítás az analóg kar segítségével kicsit érzékeny, és ha megpróbálsz egy kisebb célpontot eltalálni, akkor gyorsan úgy érezheted, hogy inkább játékkonzol helyett egy rakás betont próbálsz irányítani.

A mozgásérzékelős irányítás szinte teljesen felesleges, és hiába próbálkozol vele, nem fog hozni komoly előnyöket. Bár lehet, hogy a touchpad segít a pontosabb célzásban, azért gyakran előfordul, hogy a hüvelykujjad egy kis „elcsúszás” következtében épp egy néhány centis hibát vét a célzásnál.