**Képzeld el, hogy egy olyan játékot kapsz, ami az NES klasszikusokat idézi, de tele van olyan bosszantó hibákkal, hogy többször is elgondolkodsz rajta, hogy abbahagyd.** Na, ez az *Elliot Quest* története. A játék hozza azokat az elemeket, amiket egy régi vágású RPG-ben szeretnél: dungeonök, varázslat, harcok, és a jó öreg "téged elnyel a világ" érzés. De ahogy a történet kibontakozik, gyorsan kiderül, hogy nem minden arany, ami fénylik.

Elliot Quest
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Jó
Képzeld el, hogy egy olyan játékot kapsz, ami az NES klasszikusokat idézi, de tele van olyan bosszantó hibákkal, hogy többször is elgondolkodsz rajta, hogy abbahagyd. Na, ez az Elliot Quest története. A játék hozza azokat az elemeket, amiket egy régi vágású RPG-ben szeretnél: dungeonök, varázslat, harcok, és a jó öreg "téged elnyel a világ" érzés. De ahogy a történet kibontakozik, gyorsan kiderül, hogy nem minden arany, ami fénylik.
Bevezetés
A történet egyszerű, de hatékony: Elliotot megátkozta egy démon, és most meg kell találni a gyógymódot, hogy elkerülje, hogy maga is démonná váljon. Ez egy szép klasszikus felállás, ami egyből beindítja a kalandvágyat, és izgalmas kihívásokat ígér. A történet viszonylag ritkán és töredékekben van jelen, amit a legtöbben nem is fognak észrevenni, de a lényeg, hogy az egész kaland a dungeonökben való felfedezés köré épül.
A játékmenet: A dungeonok világában
A Elliot Quest játékmenete leginkább a klasszikus Zelda II és Metroid játékok keverékére emlékeztet, és ez egyáltalán nem rossz hír. A játék során bow-and-arrow (íj és nyíl) fegyvereket használunk, bombákat, varázslatokat, és olyan képességeket, mint a magasabb ugrás. A dungeonök különböző ellenfeleket, és apróbb fejtörőket tartogatnak, ahol a cél az, hogy egy-egy újabb szobát, titkot nyissunk meg. Az ilyen típusú puzzle-k sosem öregszenek meg, és itt jól meg is vannak csinálva.
A különböző karakterfejlesztések, mint például a támadási sebesség, az életerő növelése, vagy az ügyesség fejlesztése mind a játék egy-egy szegletét próbálják még érdekesebbé tenni. A küzdelmek, bár nem épp Dark Souls szintűek, kihívást adnak, különösen, ha a harcos ellenségekkel találkozunk, akik ügyesen el kell kerülni az ütéseiket, hogy utána megpróbáljuk mi is megütni őket. Az egész játék tempója egy kicsit hasonlít a régi 2D-s RPG-kre: gyors, dinamikus, de nem túl bonyolult.
A problémák: Miért nehéz a szeretni
De miért nem válhatott igazi klasszikussá? Nos, van pár dolog, ami miatt az élmény gyakran törik meg. Az egyik legnagyobb hiba az, hogy a világ térképén nem mindig világos, hová is kell menned. Miután befejeztél egy dungeon-t, új területek nyílnak meg, de igazából csak egyetlen egy vezet tovább a történethez, és valószínűleg neked kell kitalálnod, hogy mi az. Ez sokszor frusztrálóvá válik, különösen, amikor órákig bolyongsz egy-egy helyszínen, hogy megtaláld azt a bizonyos bombát, amivel tovább tudsz lépni.
Emellett a mentési rendszer is olyan, mintha direkt próbálná megkeseríteni a dolgunkat. A mentési pontok, amik kőből vannak és egy-egy helyen találhatóak, mindig kicsit túl messze vannak a fontosabb területektől. Mivel a dungeonök nem túl rövidek, gyakran úgy érezhetjük, hogy két lépés után újra kell kezdenünk az egészet.
A grafika és a hangulat
A grafika és a zene viszont egy teljesen más történet. Az Elliot Quest vizuális stílusa erősen a régi, pixelart grafikájú játékokat idézi. Szép, egyszerű, és semmi extra, de pontosan azt hozza, amit az ember vár. A chiptune zene is hozzáad a retro hangulathoz, bár elég gyorsan ismétlődnek a dallamok, és a zene nem igazán emelkedik ki a tömegből. Mégis, valahol érezhető, hogy a készítők szeretik azt az időt, amikor a játékok egyszerűbbek voltak, és ezt sikerült áthozniuk a modern verziókba.





























