Destroy All Humans!

Van az a pillanat, amikor újraindítasz egy régi kedvencet, és rájössz: nem te lettél cinikusabb, hanem a játék maradt ugyanaz.

B-kategóriás invázió, erős alapötlettel

Crypto, a Jack Nicholson-hangú kis zöld pszichopata továbbra is zseniális főszereplő. Az ötvenes évek Amerikája pedig még mindig telitalálat: fehér kerítések, vörös pánik, paranoiás tömeg, titkos bázisok és teljesen korrupt hatalom. Ez a világ ma is működik, a B-filmes hangulat ül, a szatíra alapja erős.

A gond ott kezdődik, hogy a játék nem tud mit kezdeni ezzel az alapanyaggal. Megkapod a poénos fegyvereket – elektromos sokkoló, szétsugárzó, ikonikus anális szonda –, de a küldetések nem hagyják, hogy igazán kibontakozzon a kreatív rombolás. Minden hamar átmegy kötelező körökbe.

Kicsi pályák, nagy ismétlés

Gyerekkori emlékeimben a Destroy All Humans! egy nyitott, lehetőségekkel teli játszótér volt. Most visszatérve inkább kis arénák sorozata, amiket újra és újra ugyanarra használunk. A hat pálya látványos, de kicsi, és a huszonhárom küldetés túlságosan gyakran kér ugyanazt: álcázás, besurranás, sárga jelölő elérése, majd nyílt harc.

Az ellenséges AI buta, mint a töltött galamb. Normál nehézségen elég felugrani egy tetőre jetpackkel, és onnan módszeresen ledarálni mindenkit. A játék néha próbálkozik frusztráló védelmezős vagy kísérgetős szekciókkal, de ezek inkább idegesítőek, mint kihívást jelentők.

Amikor az UFO menti a napot

A repülő csészealj még mindig a játék csúcspontja. Városrészek letarolása, tankok és rendőrautók szétrobbantása továbbra is kifejezetten felszabadító. Csak épp túl kevésszer kap főszerepet a kampányban, és inkább mellékes mókának érződik, mint a játék gerincének.

Van itt GTA-szerű káosz, amikor elszabadul a pokol, de nincs mögötte az a kifinomult küldetéstervezés vagy narratív lendület, ami igazán emlékezetessé tenné.

Switchen: kompromisszum kompromisszum hátán

A remake legnagyobb újítása egyértelműen a látvány, és pont ez az, amiből Switchen a legkevesebbet kapunk. A textúrák mosottak, a pop-in gyakori, az összhatás sokkal szerényebb, mint más platformokon. A pozitívum, hogy a framerate stabil, de ez sovány vigasz, amikor épp egy grafikai ráncfelvarrásról beszélünk.

A vezérlés modernebb, pár új fejlesztés bekerült, egy kivágott pálya visszatért, de mechanikailag ez ugyanaz a játék, mint tizenhat éve. És ez most inkább hátrány, mint erény.

Zárás

A Destroy All Humans! remake nem rossz játék. Stílusa van, hangulata van, és időnként még most is felszabadító érzés Crypto technológiájával szórakozni az emberiségen. De a magja túlzottan elavult ahhoz, hogy ma igazán ütős legyen, és a Switch-verzió technikai kompromisszumai tovább rontanak az összképen.

Régi rajongóknak nosztalgikus kirándulás lehet, de új belépők számára aligha ez lesz az a cím, ami miatt beleszeretnek a sorozatba.