Crysis 3 Remastered

A Saber Interactive munkája előtt le a kalappal. Ez egy kifejezetten stabil, jól optimalizált port, ami hagyja, hogy arra koncentráljak, amiért annak idején megszerettem a Crysist: a lopakodás és a lövöldözés közti finom egyensúlyra, valamint a rugalmas pályák adta szabadságra.

A trilógia legjobb formája

Játékmenet szempontjából a Crysis 3 egy érdekes hibrid. Nincsenek hatalmas, végtelen homokozók, mint az első részben, de messze nem olyan szűk és folyosós, mint a második. Van tér kísérletezni, játszani a nanosuit képességeivel, és igazán érezni, hogy többféleképpen is megoldhatom ugyanazt a helyzetet.

A lopakodás itt ér a csúcsra. Az új íj zseniális húzás: hangtalan, brutálisan hatékony, és nem dob ki az álcázásból. A továbbfejlesztett visor és célmegjelölő rendszer végre nem harcol ellenem, hanem tényleg segít abban, hogy csendes gyilkosként működjek. Őszintén? Visszanézve simán ez a trilógia legjobban összerakott epizódja mechanikailag.

A Crysis 2 túlzott kézen fogását is elhagyja. Nincsenek állandóan villogó, sárga „itt a megoldás” jelzések. Gondolkodnom kell. Figyelnem kell. Vannak opcionális mellékfeladatok, amikért konkrét előnyt kapok: kikapcsolhatom az ellenséges légitámogatást, segíthetek bajba jutott katonáknak, akik később viszonozzák a szívességet. A játék jutalmazza, ha nem rohanok vakon a következő kék marker felé.

Jól fut, jól esik

Switchen dokkolva és kézben is meglepően jól fut. Igen, néha van egy kis döccenés területbetöltésnél, és a legdurvább tűzharcokban akad egy-egy apró fps-esés, de ezek ritkák, és sosem törik meg igazán a flow-t. Összességében ez a legszebb Crysis, és az a döbbenetes, hogy ezt most egy Switchen mondhatom ki.

Mozgás közben is minden klappol. A játék érzetre jobb, feszesebb, mint az előző részek. A stealth és az akció közti váltás természetesebb, kevésbé büntet a játék önkényes AI-hülyeségekkel. Itt tényleg rajtam múlik, mikor bukok le.

És akkor jön a „de”

Viszont van egy komoly probléma, amit nem lehet elkenni: ez egy nagyon rövid játék. Kicsivel több mint öt óra alatt végeztem vele, úgy, hogy nem rohantam, csináltam mellékküldetéseket is. Az utolsó egy óra pedig sajnos látványosan szétesik. A lopakodás háttérbe szorul, a pályadizájn kapkodóbb lesz, a történet pedig… nos, teljesen elveszíti a fókuszt, és átcsap önmaga paródiájába.

Ráadásul a Switch-verzió multiplayer nélkül érkezik. Ha a Crysis Remastered Trilogy részeként játszod, ez kevésbé fáj. De önálló címként már nehéz nem feltenni a kérdést: megéri-e az árát egy ilyen rövid, kizárólag single player élmény?

Van azért újrajátszási érték: gyűjtögetnivalók, magasabb nehézségi szintek, amik tényleg próbára tesznek. De ez inkább bónusz, mint valódi ellensúly.

Összegzés

A Crysis 3 Remastered egy technikailag kiváló Switch-port, és játékmenetében a trilógia csúcspontja. Okos pályadizájn, élvezetes lopakodás, brutálisan jól kinéző akció – mindez zsebben hordozva. Csak épp túl hamar véget ér, és a multiplayer hiánya miatt ez a legnehezebben ajánlható Crysis, ha külön vásárolod meg.

Rövid, de nagyon éles lövés.