Ha valaki azt mondja, hogy egy játék *„mint az Animal Crossing!”*, akkor elvárhatjuk, hogy egy izgalmas, hangulatos világba csöppenünk, ahol a napot horgászattal, kertészkedéssel és szomszédokkal való interakcióval tölthetjük.

Castaway Paradise
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Egy pocsék másolat, amit könnyedén elfelejthetsz.
Ha valaki azt mondja, hogy egy játék „mint az Animal Crossing!”, akkor elvárhatjuk, hogy egy izgalmas, hangulatos világba csöppenünk, ahol a napot horgászattal, kertészkedéssel és szomszédokkal való interakcióval tölthetjük.
Nos, a Castaway Paradise ebben a tekintetben teljesen félrevezet, mintha egy „olcsó másolat” volna, aminek nincs valódi lelke. Olyan, mintha valaki egy gyorsétteremben próbálná meg elkészíteni a legjobb házi lasagnét, és a végén egy tányér kutyaeledelt tálalna fel.
A játékmenet – Sosem lesz belőle valódi „paradicsom”
A Castaway Paradise egy szigeten játszódik, de a szó legrosszabb értelmében. A környezet tele van szeméttel, elhagyott épületekkel, és a lakosok – akik nagyfejű, furcsa kinézetű lények – egyetlen dolgot csinálnak: intenek neked, amikor éppen elhaladsz mellettük. A sziget állapotát javítani kell, de az emberek láthatóan elégedettek azzal, hogy egy szemétkupacon élnek, miközben azt állítják, hogy ez egy igazi utópia. Ha eddig nem érezted a csalódást, akkor itt meg fogsz.
A játékmenet olyan, mint egy életmód-szimulátor, ahol gyakorlatilag mindent te végzel el: házat építesz, növényeket ültetsz, halászol és beszélgetsz az egyetlen célból kitalált karakterekkel, akik elhalmoznak téged monoton feladatokkal. Mégis, valami mindig nem stimmel. Az egész élmény olyan, mintha egy készletből lett volna összehordva, ahol a helyes darabokat sosem találták meg.
A sziget – Mindent elmond, hogy „az egész sziget kinyitása” mindössze 5 óra után teljesíthető
A sziget, amit felfedezhetsz, egy nagyon pici hely, amit gyorsan teljesen felderítesz. Ha végigsétálsz rajta, azt veszed észre, hogy a dizájn szinte mindenhol ugyanaz, és minden egyes új terület, amit „megszerzel”, szinte semmi újdonságot nem kínál. Az egyes akadályokat eltávolítva jutunk új területekhez, de ezek csak azt érzékeltetik, hogy valaki elvonta a játéktartalmat, hogy ne tudjuk túl gyorsan felfedezni, mennyire üres az egész.
A ház, amit építhetsz magadnak, már a kezdetektől elég nagy, de aztán elérsz egy olyan szintet, ahol a már meglévő szobákhoz való hozzáférést is „küzdened” kell. Ha az Animal Crossingnak volt valami varázsa, az éppen az, hogy az ember folyamatosan bővíthette a házát, új szobákat építhetett, és egy-egy új helység kinyitása mindig örömmel töltötte el. Itt viszont el van választva minden, ami nem igazán indokolja magát.
A karakterek – A szomszédok, akiket te magad is elkerülnél
A Castaway Paradise tele van olyan karakterekkel, akik egyedül annyit csinálnak, hogy hozzád beszélnek, végtelenül ismételgetve ugyanazokat a szövegeket. Az egész olyan, mintha egy automatát irányítanál, ami mindig ugyanazokat a dolgokat mondja el, miközben nem ad hozzá semmit az élményhez. Még az is furcsa, hogy minden egyes alkalommal integetnek neked, még akkor is, ha az imént beszélgettetek – mintha egy rosszabb valóságshow szereplői lennének, akik képtelenek kiszállni a szerepükből.
A játék mechanikája – A freemium örökség
A Castaway Paradise alapvetően egy freemium játék, ami az eredeti mobil verzióból lett átkonvertálva, és ez meg is látszik rajta. Minden növény, amit ültetsz, egy időzítővel rendelkezik, és gyakran órák telnek el, mire egy-egy dolog beérik. Ennek a játéknak a mechanikája inkább az időhúzást és a kis napi feladatok végzését szolgálja, mintsem az igazi szórakozást. A növények locsolása, halászás, és a boltokban való vásárlás mind monoton, és sajnos nem adnak túl sok örömet.
A bolt is egy hatalmas káosz, ahol a termékek kategóriái teljesen értelmetlenek, és az egész rendszer inkább arra emlékeztet, mintha egy régi mobiljátékot próbáltak volna átalakítani konzolra. A napi jutalomrendszer, ami „jelvényekre” ad lehetőséget, nem ad hozzá semmit az élményhez, és valójában csak arra jó, hogy további célok elé állítson, amelyeknek a valódi jelentősége elég kérdéses.
Összegzés – A legjobb, amit tehetünk: dobjuk el a konzolt
A Castaway Paradise egy olyan játék, amit leginkább azzal lehetne összefoglalni, hogy „miért?”. A játék már a koncepciójában is hibás, és hiába próbálkozik az „Animal Crossing” vonalat követni, az eredmény egy unalmas, repetitív élmény, ami inkább frusztráló, mint szórakoztató. Az, hogy az egész szigetet 5 óra alatt fel tudod deríteni, valójában már elmond mindent, amit tudni érdemes. Ha a jó dolgok, mint a halászat, kertészkedés és felfedezés nem nyújtanak igazi élményt, akkor a Castaway Paradise-t nyugodtan hagyhatod a polcon porosodni.
RENDSZER_ELŐNYÖK
- 01NÉHÁNY EGYSZERŰ, PIHENTETŐ FELADAT, MINT A HALÁSZAT ÉS KERTÉSZKEDÉS
- 02KÉPESSÉG A HÁZ DEKORÁLÁSÁRA
- 03IDŐVEL FELFEDEZHETED AZ EGÉSZ SZIGETET
KRITIKUS_HIBÁK
- 01MONOTON, UNALMAS FELADATOK, AMELYEK NEM ADNAK IGAZI ÖRÖMET
- 02FELESLEGES FREEMIUM MECHANIKÁK, AMELYEK A KONZOLOS VERZIÓBAN NEM MŰKÖDNEK JÓL
- 03A KARAKTEREK ÉS PÁRBESZÉDEK SEKÉLYEK, NEM ADNAK HOZZÁ AZ ÉLMÉNYHEZ
- 04AZ EGÉSZ SZIGET GYORSAN FELTÁRHATÓ, DE A JÁTÉKTARTALOM ENNEK ELLENÉRE SZEGÉNYES


























